Földényi F. László: A polgári dramaturgia kialakulása Angliában - A restaurációs dráma (Színházelméleti füzetek 7., Budapest, 1978)

II. A restaurációs komédia - 1. Előzmények, fogalombeli változások

észre a komédia közönségének megrajzolásakor - a befogadást is önmagához akarja hasonlitani, azaz olyanná szeretné változtatni, amilyen Ő maga: esetlegessé, külsődlegessé, felszínessé /emlékezzünk a restaurációs közönségről mondottakra/. A restaurációs drámairodalomban ez ugy mutatkozott meg, hogy a szellem és a tudat elvesztette korábban meglévő dimenzióit. A dimenzióját vesztett szellem logikailag a semmiséghez jut el - s hogy a darabok mégia érthetőek, annak elsősorban a kitűnő dramaturgiai technika az oka, amely technika csak ekkor mutatkozhatott meg valóban technikának. A megváltozott jelentésű és tartalmú wit eluralkodása ezért szükségszerűen jelzi azt, hogy a komédiának, vigjátéknak a léte is változáson esett át. A wit-tel együtt talaját veszítette a humor, amit itt a Ben Jonson-i értelemben használunk. A XVI. század végéig a humor - Hippokratész nyomán - mindenekelőtt orvosi fogalomként volt ismeretes, mint ami azokat a testnedveket jelenti, amelyektől az ember állapota, habitusa, magatartása függ. Ben Jonson terjesztette ki ezt a fogalmat, a komédiára és'általában az emberi jellemre, és darabjai olyan emberekről szólnak, akiket valamilyen humor keritett hatalmába. Mint az Every Man out of his Humour c. vigjátékának előszavában mondja: "Igazából az nevezhető humornak, / amikor egy különös tulajdonság / ugy elragadja az embert, hogy / minden hajlama, szelleme és ereje / egy mederbe gyűlik össze." Ugyancsak Jonson jegyzi meg egy másik darabjának, ïhe Magnetic Lady-nek az előszavában: "Merész vállalkozás a humorok kibékitése, sokkal nagyobb feladat, mint a két egyház összebékitése, mert a humorok: viszálya Ősibb, és véleményem szerint ez a gyökere az egyház és köztársaság minden szakadásának és viszályának." A humorok feltérképezése azonban Jonsonnél korántsem volt öncélú, hanem minden esetben emberi viszonyrendszerbe épült be, ugyanis az emberi tulajdonságok és viselkedések szélsőségessége vagy abszurditása csakis valamihez mérten, valamihez viszonyitva vá.lik abnormálissá. A cselekvések szabták meg a humorok minőségét, és a tettek révén váltak nyilvánvalóvá az er-