Földényi F. László: A polgári dramaturgia kialakulása Angliában - A restaurációs dráma (Színházelméleti füzetek 7., Budapest, 1978)

I. A restaurációs dráma külső társadalmi meghatározottsága

mérmetlenül és szerintem visszataszitóan enyelegtek, csókolóztak, egymásra feküdtek." A király /akit mindenki "merry monarch"-nak nevezett/ szintén hires volt erkölcstelen viselkedéséről, s erre bőven kinálkozott alkalom, mivel 1.660-1659 között csak Pepys 130 alkalommal látta a királyt a színházban. II. Károly, aki egy korabeli kritikus szerint "a drámai művészetek vitathatatlan birája"^ személyes feladatának tekintette, hogy gondoskodjon az előadásokról és a színészekről, akik a királytól mindent megkaptak. A királyi ház beleszólt a szinészek és a szinházak belső ügyeibe is, törvényt adtak ki, amely szerint a színészeket csak a Lord Chamberlain parancsára lehet letartóztatni, s a király nemegyszer saját ruháit is odaadta egy-egy szinházi előadásra. A restauráció korabeli történetirója, John Downes pl. a következőt meséli el az egyik bemutató előkészületeiről: "Szerelem és dicsőség: irta Sir William Davenant. A darabnak gazdag jelmeztára volt: a király odaadta Mr. Bettertonnak a koronázási ruháját, amelyben az eljátszotta Alvero herceg szerepét; York hercege a sajátját Mr. Harrisnek, Prospero herceg alakitójának adta; és Oxford Lordja Mr. Joseph Price-nalc adta a sajátját, amelyben Lionelnek, Párma hercege fiának a szerepet játszotta." ' Külön szólni kell arról a körről ia, amely a király köré csoportosult, és amely szük létszáma ellenére is viszonylag erős hatással volt a restaurációs drámák erkölcsének alakulására. Azokról a fiatalemberekről van szó, akiket a korabeli London gazembereknek /rakes/ nevezett, s akiktől joggal rettegett mindenki.. Magas rangú személy volt mindegyik, pl. George Villiers Buckingham hercege volt, Charles Sackville Bockhurst Lordja, John Sheffield Mulgrave grófja vagy a leghiresebb és leghirhedtebb John Wilmot Rochester grófja. S körben még drámaírók is tartoztak, pl. Wycherley és Etherege, és néhány más, szintén meglehetősen magas rangú személyiség. A társaság - a királynak mind személyes jóbarátja - a libertinus elvekkel és ezek megvalósításával tette magát nevezexessé. A restauráció utáni kor arisztokráciájának ez a rétege különleges helyzetben