Földényi F. László: A polgári dramaturgia kialakulása Angliában - A restaurációs dráma (Színházelméleti füzetek 7., Budapest, 1978)

I. A restaurációs dráma külső társadalmi meghatározottsága

vitt, akkor a másik több napra üresen maradt. Pepys nyolc olyan színházlátogatásáról számol be, ahol a darabot üres ház előtt játszották el, és a színdarabok prológusainak és epilógusainak a panasza arra utal, hogy az üres nézőtér rendszeres volt ebben a korban. /A közönség elemzését még inkább árnyalja az a tény, hogy a fennmaradt naplók és levelek tanúsága szerint a szinházi premieren való részvétel ekkor vált presztízskérdéssé, miként az is, hogy ki milyen helyen ül./ A látogatottság ilyen leszűkülése, valamint az a tény, hogy csakis egy meghatározott rétegződésű közönségnek kell eleget tenni, a modern értelemben vett nagyüzemi drámaterraelést hozta létre. Az íróknak a mindennapi követelményeknek kellett eleget tenniük és lépést kellett tartaniuk a közönség igényével, ami négy-öt naponként uj és uj darabok megírására sarkallta a szerzőket. A libertinus /ïhe Libertine 1675/ c. darabjának előszavában Shadwell a következőképpen panaszkodik: "Kálás vagyok a jószerencsémnek, hogy ily kevés fáradalmat mért ki rám; egyik felvonás megírása sem került többe öt napnál, a két utolsót pedig - mivel a színháznak nagy igénye van egy darabra - négy • q nap alatt irtam meg, miként ezt többen bizonyíthatják is."

J A modern értelemben vett kommersz irodalom világa kezdődik itt, ami a restaurációban még sajátságos burokban nyugszik. A leazükült közönség és a kitágult, megnőtt irodalmi, drámai termelés paradoxiája a valóság talaján korántsem tűnik ellentétesnek: a színház elvesztette a korábbi széles és eleven bázisát, s az élet teljessége az irodalom, a nyomtatott szó területére húzódott vissza. A személytelen közönség felmérhetetlen igénye a korlátlan irodalmi termelést eredményezi. Énnek a XX. században kiteljesedő jelenségnek a kezdete a restauráció színházára és drámamüvészetére is rányomja bélyegét: a közönság még nem személytelen, hanem viszonylag pontosan felmérhető, miként igényei, elvárásai és ennek rendszerei is könnyen megállapíthatók voltak a korabeli drámaírók számára. Ugyanakkor ennek a közönségnek a szük kerete és viszonylagos intimitása az irodalom termelése és fogyasztása szintjén a modern gazdasági törvényeknek van kitéve. ló