Földényi F. László: A polgári dramaturgia kialakulása Angliában - A restaurációs dráma (Színházelméleti füzetek 7., Budapest, 1978)

I. A restaurációs dráma külső társadalmi meghatározottsága

szükségszerűen korrumpálódott ás hitelét vesztette - természetesen nem az arisztokrácia szemében. Töm Brown ezért Írhatta le ebben az időben: "A tekintélyes emberek ritkán vannak itt, 7 az esz es kereskedelem emberei pedig mindig tavolmaradnak." A szinházi közönség viszonylagos állandósága és zártsága szükségszerűen azzal járt együtt, hogy e rétegen belül a minden irányú kapcsolatrendszer újra kialakult, és egy olyan homogén közösség jött létre, amely a maga módján az Erzsébet-kor egészéhez hasonlóan ismét megpróbálta önmaga létét a szinhaz formanyelvén kifejezni. A drámairók, szinészek, az egész szinházi struktúra ennek az arisztokrata rétegnek a szolgálatában állt - helyesebben nagyrészük maga is arisztokrata volt, és e közösség egységes léte a színpadon nyert igazi formát. Az Erzsébet-korhoz hasonlóan itt is egy szerves és a saját korlátain belül nyilvánossággal rendelkező közösség képezte a színjáték alapját, ám az Erzsébet-kor "közössége" a teljes társadalmat átfogta. Ugyanakkor a restaurációban ez a közösság szük ás korlátolt volt. Jürgen Haberaas véleménye szerint "a reprezentatív nyilvánosság utolsó, a monarchák udvarára zsugorodott és ugyanakkor élesen körvonalazott alakja már nem egyéb, mint rezervátum az államtól magát elválasztó társadalom közepén... ekkor különül el egymástól a magán- és a közélet sajátosan modern értelemben". S ha a magánélet szóval játszani akarunk, akkor a restauráció szinházi nyilvánosságát akár családi nyilvánosságnak is nevezhetnénk, hiszen mindenki mindenkit ismert, mert mindenki mindenkitől függött. Congrave így él a világ /The Way of the World, 1700/ c. darabjában az egyik szereplő ezért mondhatja egy barátjának: Sir Szörnyű féltestvére ennek a Szellemesnek. Egy anyától származnak, s az anyjuk Lady Epednek, felesége anyjának a nővére volt. Ha elveszed Millaraant, sógorok lesztek." /1/5/ Az egye3 darabokban már átláthatatlan kapcsolatszövedékek a legtöbb esetben családi kapcsolatokat jelentenek, s a színpadi "nyilvánosság" csupán a nézőtérinek volt hü tökre. Hasonlóképpen Congreve A vén agglegény /The old 3

achelour, 1693/ c. darabjáhan Heartwell, a megrögzött agglegény szerelmes lesz, és fél, hogy az egész város rajta fog nevetni. Azonban