Földényi F. László: A polgári dramaturgia kialakulása Angliában - A restaurációs dráma (Színházelméleti füzetek 7., Budapest, 1978)

I. A restaurációs dráma külső társadalmi meghatározottsága

se a dar ab Írónak, se a szín í széknek, sem pedig a közönségnek nem igen jutott eszébe, hogy a város fogalomba rajtuk kívül más is beletartozik. Ez a szinházi világ magáértvaloan lehatárolt volt, a totalitást csakis önnön határain /illetve számunkra korlátain/ belül tudta elképzelni, s ami ezen kívül létezett, az nem létező volt, illetve arról közvetlenül nem voltak hajlandóak tudomást venni. .A színdarabokban ezért beszélhettek akár hosszú perceken át is franciául /Vanbrugh: A feldühített feleség - The Provoked 7ife - 1697/, hiszen aki a közönség soraiban nem tudott franciául, azaz aki nem ebbe a rétegbe tartozott, az a szinházi gyakorlat számára nem is létezett. Pepys naplójában annak is nyoma van, hogy ez az egységes, homogén közönség a vélemények, nézetek, megítélések homogenitását is szükségszerűvé tette. 1568. május 2-án Shadwell A makacs szerelmesek /Sullen Lovera 1668/ c. darab megtekintése után igy nyilatkozott: "Elég szellemes, de a darab unalmas, nincsen benne semmi elgondolás." Két nappal később, május 4-én ismét megnézte a darabot: "Kern nagy örömmel mentem el, mivel nagyon gyenge darab, de sok szellemesség van benne, és a földszint egy része is ezt mondja." Május 5-én, miután harmadjára /!/ is megtekintette az előadást, a következőt jegyezte fel: "Látom, hogy a ház a tegnapinai sokkal inkább dicséri ás élteti, én is egyre jobban szeretni kezdem." Pepys nincsen egyedül: törvényszerű volt, hogy a szinházi világ önnön korlátain belül mindenkit integrált - még inkább zárttá és egységessé téve azt a belterjes világot. Mindez még inkább azt a vádat igazolja, amely szerint a restaurációs kor drámatermése nem a reális kor egészét, hanem egy deformált, meghamisított világot ábrázol. Ezt a szÜk világot azonban még jobban lehet szűkíteni - noha pillanatnyilag ez a vád javát szolgálja. A két szinhaz ugyan "tul sok" volt London számára, mivel ritka alkalom volt, hogy mindkettő megteljen. A szük körű közönség miatt a darabokat alig néhányszor játszották, és hat-nyolc előadás már nagy sikernek számított. A két színház /Luke's Theatre és Theatre Royal/ versenyzett egymással, s ha az egyik színház valamilyen darabot sikerre