Földényi F. László: A polgári dramaturgia kialakulása Angliában - A restaurációs dráma (Színházelméleti füzetek 7., Budapest, 1978)

V. Elvi következtetések

egyéni sorsok, és vállalkozások, amelyek egyre többször kerültek szembe egymással és ütköztek össze. A Német ideológiában Marx a következőképpen jellemezte ezt a kettősséget: "...a történelmi fejlődés folyamán és éppen a társadalmi viszonyoknak a munka megosztásán belül elkerülhetetlen önállósulása következtében különbség ütközött ki mindegyik egyén életében, amennyiben ez az élet egyrészt személyes, másrészt be van sorolva a munka valamelyik ága és az ahhoz tartozó feltételek alá. /Ez nem ugy értendő, mindha pl. a járadékos, a tőkés stb. nem volnának személyek többé, hanem ugy, hogy személyiségüket egészen határozott osztályviszonyok szabják és határozzák meg, s a különbség csak egy más osztállyal való ellentétben ütközik ki, és saját maguk számára csak akkor, ha csődbe kerülnek./ A rendben /méginkább a törzsben/ ez még el van fedve, például a nemes mindig nemes marad, a roturier mindig roturier, tekintet nélkül egyéb viszonyaira;.ez egyéniségétől elválaszthatatlan minőség."^ Az individuumok véletlenszerűsége és osztálymeghatározottsága a polgári társadalomban kettévált, és mindkét oldal ellenségesnek érezte a másikat. A véletlenszerűségben élő szabad individuum bármilyen korlátozottságot csak negativnak volt hajlandó elismerni, ugyanakkor a legszélesebb értelemben determinált egyén számára a determináló tényezők idegen sorsként, ellenséges hatalomként egzisztáltak. Az indián királynőben Acacis monológja erre utal: "Mindenki fölött kétes 3ors lebeg: / az egyik azáltal nyer, amit a másik vészit; / a a mérsékletes istenségek lent csak / a boldogság közös tárházát hagyták meg, / amelyet a Természethez hasonlóan apály és dagály tart fenn." /II/2/ A polgári individuumnak a látszólagos kötetlensége annak az eredménye, hogy az egyének közötti eleven kapcsolat megszűnt, és az eltárgyiasult-elidegenedett kapcsolatrendszerben a tényleges kötöttségek személytelenekké váltak, s a transzcendencia látszatát öltik magukra. A restauráció darabjainak egyik központi problémája kimondatlanul is éppen a transzcendenciához való viszonyulás. A hobbes-i hősök a min-