Földényi F. László: A polgári dramaturgia kialakulása Angliában - A restaurációs dráma (Színházelméleti füzetek 7., Budapest, 1978)

V. Elvi következtetések

den lehetséges elvet hangoztatva csak a saját erejükben bíznak, azonban ezt rendszerint mindig a többiek hasonló jellegű törekvése korlátozza. Az elszigetelődött hősek számára ezért önnön tevékenységük sikere - az elidegenedett kapcsolatok miatt - nem a többiek lététől, hanem a szerencsétől függ. A darabok - különösen a vígjáték-k - arról szóinak, hogy ki mikor szerencsés, hiszen valójában mindenki ugyanazt akarja. A szerencse azonban transzcendens tényező az emberi kapcsolatok és viszonyok kö: én belül, azaz nem lehet drámai módon viszonyulni hozzá, csakis líraién, egyoldalúan. A szerencsével, gondviseléssel szemben a hős kizárólagosan passzív lehet, s a szerencsét is csak passzívan kapja meg, azaz nem kiharcolja. A darabokban pl. a szerencsére való hivatkozáskor ezért van mindig sok drámaiatlan leírás /lee: Brutus, Settle: Marokká császárnője, Dryden: "'indent a szerelemért/, ugyanakkor a szerencséhez, gondviseléshez való viszony ebben a korban, azaz az angol kapitalizmus eredeti fellendülő szakaszában még nem lehetett tragikus, azaz nem éleződhetett ki addig, hogy az egyén fenyegetettnek érezze magát a tőle idegen sorstól. A restauráció tipikus drámai műfaja ezért a vígjáték. A hősök igy valamilyen módon mindig a transzcendenciához viszonyulnak, ugyanis mindennapi, egyéni életükben elveszítették a lehetőséget, hogy eleven, személyes és nem elidegenített kapcsolatokat teremtsenek. Mindegyik magára van utalva, másfelől pedig, mint láttuk, mindegyiknek az a célja, hogy valamilyen módon mégis igazodjon a társadalmi elváráshoz - ami számára 3zintén elvont, transzcendens. Ezért helytálló John Palmer megállapítása, amely szerint a restaurációs vígjáték hősei a formákat keresik: a lényeg ugyanis elveszett, mivel a társadalom mint•kategória és mint valóság transzcendenssé vált - azonban mivel mégis kénytelen ehhez a társadalomhoz igazodni, az igazodás média csakis a formák megtalálása lehet. Szinte kivétel nélkül minden vígjáték hőse elhelyezhető azon a skálán, amelyről leolvasható, hogy ki menynyire volt képes megtalálni a megfelelő és helyes formát.