Földényi F. László: A polgári dramaturgia kialakulása Angliában - A restaurációs dráma (Színházelméleti füzetek 7., Budapest, 1978)
IV. A restaurációs színpad és dráma dranaturgiai formalizmusa
mairónak gyakran a diszletekhez kellett igazodnia. A XVII. századi Angliában /és Olaszországban, ahol az olasz opera szintén hasonló eszközökkel élt/ számos drámaira panaszkodott hogy a diszlet megköti a kezét, sőt nem egy esetben volt arra is példa, hogy az irók a szinhaz meglévő díszleteihez Írtak darabot, ugyanis az értékes díszleteket nem lehetett eldobni. /Shadwell Psyché.]ének díszletei pl. 800 fontba kerültek./ Dryden Az indián császár c. darabja pl. meglévő diszletekhez íródott, és a prológusban ezt be is .jelentették: "A diszletek régiek, és a ruhák is tavalyiak." A Drury Lane szin ház leltárában pl. a következő' kellékek szerepeltek: "Egy fejedelmi palást, amely Nagy Cyrus számára készült, és hordta Julius Caesar, Bajazet, VIII. Henrik és Signor Valentini" valamint "egy tollfor-ró, amelyet csak Oedious és Essex gróf7 ja hasznait." A diszletek ilyen fokú formalizmusa arra utal, hogy a tragédiák esetében a cselelemény és a történet fontossá ga elenyészett a diszletek mellett. Richard Southern részletesen bebizonyította Davenant Rhodes ostroma c. darabja diszletváltozásainak leirása alapján, hogy a diszletek változtatása, a cselekménybe való bekapcsolása semmilyen dramaturgiai szükségszerűséggel sem rendelkezett, sokkal inkább arra törekedtek, hogy az előadás viszonylag rövid időtartama alatt minél több díszlettel kápráztassák el a nézőket. Az Erzsébet-kori színházra visszatekintve már 1699-ben a következő panasz hangzott el egy bizonyos James Wright szájából: "Az elmúlt kor darabjainak és színészeinek kiválósága és a jelenlegihez képest való elsőbbsége mellett szól az is, hogy a diszletek és gépezetek nélkül pusztán a téma és játék nagy, , , g szerűségével is megalltak a helyüket." Egy 1664-ea tanulmányában pedig Richard Plecknoe joggal állapította meg, hogy "a költségek és díszítés terén színházaink most elérték a pompa csúcsát; de amitől színpadunk jobb lett, attól darabjaink talán rosszabbak lettek, mivel most inkább a látást és hallást próbálják megnyerni, és emiatt elveszett a bensőség szolid öröme és az a jótétemény, amit az emberek régebben a