Földényi F. László: A polgári dramaturgia kialakulása Angliában - A restaurációs dráma (Színházelméleti füzetek 7., Budapest, 1978)

IV. A restaurációs színpad és dráma dranaturgiai formalizmusa

dupla hatást keltve csodálatos és nagyszerű volt. Ennek az elrendezésnek a következtében a szinészek majdnem minden jelenetben tiz lábbal közelebb állottak a nézőkhöz, mint mostanság, mert ma nemcsak a szinpad elejét rövidítették le, hanem két páholyt is elhelyeztek.,., és igy a szinészek távolabb •kerültek a nézőktől. Amikor a szinészek birtokában volt ez az elülső rész is, ahová előrejöhettek, akkor... a legtávolabbi fül számára is érthetők voltak a leghalkabban kiejtett dolgok is. Ezáltal minden tárgy közelebb volt az érzékekhez; a festett diszletek erőteljesebben hatottak, a táncok és jelenetek nagyobb méretűek voltak, minden gazdag és szépen szinézett külsőség nagyobb ragyogással rendelkezett."' A XVIII. század színpadával összehasonlítva ez a szinpad még valóban sok mindenben az Erzsébet-korra emlékeztet. Az erős érzékletesség és kézzelfoghatóság, amit Cibber kiemelt, szintén azt bizonyltja, hogy ennek a szinháznak a közönsége számára a szinhaz még természetes állapot volt, ahol otthon érezte magát. Ugyanakkor számos jel utal arra, hogy ebben a színházban már sok minden megváltozott. Mindenekelőtt az a tény, hogy a szinpad belső részének oldalfalai merőlegesek voltak a nézőtérre és a néző alig látta őket, azt eredményezte, hogy az oldalfalak diszletezésével, diszitésével nem sokat kellett törődni. A közönség már csak a szinpad első részében kapcsolódott hozzá a színpadhoz aktivan és elevenen - a hátsó rész inkább passziv látványossággá változott. Az Erzsébet-kori szinházzal szemben a legdöntőbb változást azonban a szinpadon belül a diszlet megváltozott szerepe jelentette. A forradalom előtti masque-ok nyomán létrejött a mozgószinpad őse: a szinpad egy részét a közönséggel párhuzamosan az un. backshutter-rel lezárták, s miközben az előadás folyt, a lezárt részt uj díszletekkel lehetett berendezni, s a shuttereket bármikor szét lehetett húzni. A függőn;/ is a restaurációban jelent meg, azonban rendszerint csak a prológus után ment fel és az előadás végén ment le. /A függönynek az előadás közben való használatára csak a XVIII.