Földényi F. László: A polgári dramaturgia kialakulása Angliában - A restaurációs dráma (Színházelméleti füzetek 7., Budapest, 1978)

IV. A restaurációs színpad és dráma dranaturgiai formalizmusa

századtól került sor./ A diszletek a felvonásközben a nyilt színen maradtak, mintegy látványosságként. A restauráció színházában ugyanis a diszletek szerepe olyannyira megnőtt, hogy gyakran a darab főszereplője lett, és - különösen a számos gyenge darab esetén - a közönség számára gyakran a diszletek jelentették a legfőbb szórakozást. A kidolgozott és látványos diszlet tradiciója az Erzsébetés Jakab-kori masque-okra megy vissza, amelyek minden esetben egy szük körű közönség számára jelentettek csak szórakozást. Noha a shakespeare-i nyilt színpadon is voltak diszletek /Oscar Wilde Az álarcok igazsága c. tanulmányában filológusi alapossággal irja le a Shakespeare-előadások korabeli díszleteit, azonban ezek többnyire jelzésszerűek, pusztán leiróak voltak/. A Shakespeare-darabok statikus színpadával szemben a masque változtatható díszletekkel mutatja be darabjait, amelyek többnyire nagyon egysiku, rövid és naiv történetek voltak. A masque során ugyanis elsősorban a látványosság volt az uralkodó, sőt Inigo Jones, a legnagyobb XVII. századi diszlet- és jelmeztervező szerint a masaue ''nem más, mint képek fénnyel és mozgással". Inigo Jones vezette be a perspektivikus díszleteket, és az Erzsébet- és Jakab-kori zárt színházakban az ő elképzelései nyertek teret. Ennek ellenére az Erzsébet-kori szinházat elsősorban nem a zárt, hanem a nyitott színházak jellemezték, s a zárt színházak inkább a látványosságok szamára szolgáltak. A restauráció idején viszont már kizárólagosan a zárt szinhaz uralkodott, és részben a tradició, részben pedig a belső fejlődés következtében a látványosság volt'az egyik központi tényező. /A látványosság természetesen főként a tragédiák előadására volt jellemző, ugyanis a vigjátékok természetüknél és jellegüknél fogva a kevés díszlettel és a kevés diszletváltoztatással is beérték. Ennek ellenére a díszleteknek és az előadásoknak a formálissá válása szintén ugyanazt a korszellemet jellemzi, amely a vígjátékokat is létrehozta!/ Dryden szerint a drámaíró célja "abszolút uralom a nézők elméje fölött" , Lord Landsdowne