Földényi F. László: A polgári dramaturgia kialakulása Angliában - A restaurációs dráma (Színházelméleti füzetek 7., Budapest, 1978)

IV. A restaurációs színpad és dráma dranaturgiai formalizmusa

együtt ülnek. A földszinten nagy tér marad a közönség többi része számára. A diszletek, amelyek erősen meg vannak világitva, sokféleképpen változtathatóak, szép tájképekkel ellátva. Az előadás kezdete előtt annak érdekében, hogy a közönség ne umatkozzon a várakozás közben, a leggyönyörűbb szimfóniákat játsszák; emiatt sokan korábban jönnek el, hogy élvezzék ezt a szórakozást." A szinház épületén belül a legjelentősebb változáson a szinpad ment át, ugyanis az Erzsébet-kori szinház többdimenziós és többszintű szinpada erősen leszűkült. A szinpad a XVIII. századi ua. picture-frame stage felé közeledett, ahol a darabot már szinte csak két dimenzióban játszszák, és a szinpad kezdi elvesziteni a mélységét. A restaurációs szinházban természetesen ez átmeneti volt az Erzsébet-, -kor és a XVIII. század között. A restaurációs szinpad ugyanis megőrizte az előszinpadot, az "apront", amely olyan messzire nyúlt előre a nézőtérre, mint amennyire a szinpad hátra. Ezen az ovális előszínpadon játszódtak a szindarabok intim jelenetei, és a mögöttes területet ilyenkor le lehetett rekeszteni. Vanbrugh Az összeesküvés c. darabjának 5. felvonásában pl. egy szerzői utasitás szerint "előrejönnek és a szin mögöttük összecsukódik". Az előszínpad ovális formája miatt a közönség oválisán helyezkedett el a szinpad körül, azonban megszűnt az a teljes nyitottság, ami az Erzsébet-kori színházakban létezett. Az előszinpad ugyanis előrenyúlt ugyan a közönség közé, azonban oldalról már színfalakkal volt lehatárolva, ahol két-két proszcénium ajtó szolgált a szinészek számára a távozásra. /A két elsőből jött létre a proszcéniumpáhol:/, a XVIII. század folyamán./ E szinpad részletes leírását Colley Cibbernek, egy korabeli szinésznek, drámairónak és szinháztörténésznek az önéletrajzában olvashatjuk: "Feltűnő, hogy a régi szinpad kb. négy lábnyira előrenyúlt félköralakban, párhuzamosan a padokkal a földszinten, és a szinészek bejáróját előrébb hozták a két legelső pilaszter közé; oda, ahol most páholyok vannak. Ott, ahol most a bejáró ajtók vannak, két oldalszárny állt, amely a teljes díszlethez hozzájárulva és