Földényi F. László: A polgári dramaturgia kialakulása Angliában - A restaurációs dráma (Színházelméleti füzetek 7., Budapest, 1978)
III. A restaurációs tragédia
dott. Hasonlóképpen Pere Simonnak is jóval nagyobb népszerűsége volt Angliában, mint Franciaországban, és az l68?-ben megjelent Ó-Testamentum kritikája elterjedt az angol katolikusok körében, annak ellenére, hogy az anglikán egyház veszélyesnek tartotta és üldözte. Dryden Religio Laici cimmel foglalta össze szkepticizmusát rendszerbe, és a költemény előszavában Simon atyára hivatkozva ajánlja a könyvet a fiataloknak. A hobbes-i hősök és a Hobbes gondolataihoz alkalmazkodó szereplők végtelen kielégületlensege és szkepticizmusa a szabadság pusztán negativ megnyilvánulásának az eredménye. Az egyének mindegyike a teljességre törekszik, ami azonban a többi ember bekebelezését, elpusztítását vagy semmibevételét jelenti. A hősök, akik csakis önnön létükről hajlandók tudomást venni, semmilyen viszonyt sem akarnaK elmélyíteni, hiszen a viszonykötés és a lehetőség betöltése minden esetben lemondás is. A viszonynélküliség és atomizáltság következetes hangoztatása, valamint gyakorlati megvalósításának szándéka azonban szükségszerűen azzal jár együtt, hogy az egyén éppen a saját autonóm létéről kénytelen lemondani, hiszen csak addig létezik, ameddig viszonyai vannak a világgal. A beteljesületlenséget áhitó és az emberi kapcsolatoktól visszariadó hősök ezért nem-hősök; létük nem-lét, hanem sokkal inkább örökös üres hiány, végtelen négativités. Ahogyan az Alom királynője mondja Dryden Indián királynőjében: "A túlbuzgó embernek még több bánatot okozna az, ha jövőbeni szerencséjét előre tudná, mert végzetét tudva egyáltalán nem élne, hanem meghalna... Az embernek alá kell vetnie magát a kijelölt végzetnek: a sors és balszerencse úgyis gyorsan eljön." /III/?/