Földényi F. László: A polgári dramaturgia kialakulása Angliában - A restaurációs dráma (Színházelméleti füzetek 7., Budapest, 1978)

III. A restaurációs tragédia

a kialakulatlanság és átmenetiség volt a jellemző, de az egyik elsősorban csak a múlttal, a másik pedig elsősorban csak jövővel rendelkezett. A polgári forradalom azonban olyan fordulópontot jelentett, hogy az arisztokrácia a maga jövőjét csakis a polgársággal összekapcsolódva tudta elképzelni, noha szubjektive ez ellenkezését váltotta ki belőle. Az arisztokrácia helyzete igy felemás volt: múltja volt, jelene nem létezett, jövője pedig csak létének relativ feladásával volt elképzelhető. Ez vezetett ahhoz, hogy a polgári "eszmerendszert" egyelőre ugy integrálta, hogy annak létalapját nem fogadta el. Ez eredményezte azt a nihilista és a cinizmussal párosuló szkepticizmust, amely pl. Dryden Az indián császár c. darabjában Corez monológjában igy nyilvánul meg: "Akkor élvezzük a legtöbbet, ha semmit sem kivánunk, mert a megszerzéskor még kívánságunkat is elveszítjük. Fáradhatatlanul megyünk ujabb vágyak felé,... és lázas akaratunk körül téblábolunk, miközben minden könnyedséget a megnyugvás okozna; mert az egyetlen boldogság, amit az emberiség elérhet, nem az élvezet, hanem a fájdalomtól való megszabadulás." /IV/1/ Ez a szkepticizmus ilyen nyiltan a tragédiákban mutatkozik meg, azonban a komédiák tartalmi-dramaturgiai nyitottságára, megoldatlanságára visszapillantva észrevehető, hogy a vígjátékok megoldásai is szkepticizmushoz vezetnek - hiszen ugyanabból a létalapból és életanyagból táplálkozik mindkét műfaj. Nem véletlen, hogy ennek a kornak Montaigne a kedvenc olvasmánya /akit 1669-1724 között Franciaországban egyszer sem adtak ki/ és akiről pl. Halifai márki, a szinházi közönség egyik központi figurája igy nyilatkozott: "Nálunk a nagyképességü emberek Montaigne Esszéit igen sokra értékelik és ez legfőbb olvasmányuk. E könyv minden kézben megfordul. Ami engem illet, nincs olyan könyv, amellyel ilyen bensőséges viszonyba 20 * kerültem volna." Montaigne-nek a vallástól független es nem normativ etikája egyaránt megfelelt a talaját vesztett arisztokráciának és a Mandeville-Hobbes féle filozófiának, amely szintén az egyén elszigeteltségére és kiútkeresésére alapozóIÖ4