Földényi F. László: A polgári dramaturgia kialakulása Angliában - A restaurációs dráma (Színházelméleti füzetek 7., Budapest, 1978)

III. A restaurációs tragédia

sen ismerte fel azt a szkeptikus tendenciát, amelyet ezek a darabok képviseltek, és amely a kor legtöbb jelenségében megmutatkozott. Természetesen a szkepticizmusnak Anglián belül is megvolt a. maga korlátja, illetve területe, és ez a terület érdekes módon /és törvényszerűen/ erősen rokon azzal a területtel, amely a restaurációs drámairodalom alapját képezte. Angliában ugyanis a szkepticizmus és az észellenesség a katolikusok fő ideológiai fegyvere volt a protestánsok ellen, ugyanis nem biztak az egyéni képességekben, szemben a protestantizmussal, amely egész vallását az egyéni kiútkeresés lehetőségére épitette fel. Angliában a restauráció idején szinte törvényszerű, hogy aki szkeptikus volt, az elhagyta az anglikán vallást és katolizált, úgyhogy a katolikus szkepticizmus állt szemben az anglikán racionalizmussal. Ez durván a polgár-arisztokrata ellentétnek felel meg, és a katolikus szkepticizmus hivei alkották a szinhaz fő táborát is. Ez azonban egy ujabb paradox jelenséghez vezet el bennünket. A polgári dráma első csirái ugyanis ott jelentkeznek, ahol a legélesebb szembenállás tapasztalható a polgársággal, és ha korábban azt láttuk, hogy éppen az arisztokrácia képviseli a polgári-eszmék következetes végigvitelét, akkor most azt látjuk, hogy annak ellenére, hogy a korra /és az elkövetkezendő évszázadra is/ a polgári magabiztosság jellemző, a polgári dráma csirái a magabiztosságot a legerősebb szkepticizmussal itatták át. Természetesen lehetetlenség ebben a korban polgári vagy arisztokrata ideológiáról beszélni, azonban körvonalazhatók bizonyos irányvonalak. A polgárság és arisztokrácia szoros összefonódása eredményezi azt, hogy a polgárság nézeteit az arisztokrácia élezi ki /mint ahogyan az is megfigyelhető, hogy a polgárság gyakran kacérkodik az arisztokrácia életmódjával és 'viselkedésével/. 1671-ben John Canes igy jellemezte Angliát: "Itt mindenki a maga tetszésére formál véleményt és vallást. Igy gondolni sem lehet arra, hogy egy lehiggadt hitről beszéljünk, hanem olyanról, amely csak le 19 , * fog higgadni." 7 A polgárságra es az arisztokráciára egyaránt