M. N. Sztrojeva: Sztanyiszlavszkij rendezői kísérletei, 1917-1938 (Színházelméleti füzetek 6., Budapest, 1978)

Moliére

szerep "kapuját". A próba rendszerint azzal kezdődött, hogy Sztanyiszlavszkij megkérdezte a színésztől, világosan előtte van-e a figura egész mai napja. Egy "nap leforgásának" elemzését most inkább egy nap filmszalagjának dinamikusabb lepergetésével helyetteQ sitette. Ezután, mint rendesen, azt tanácsolta a színésznek, hogy ellenőrizze és pontosítsa a fizikai cselekvés vonalát ebben a jelenetben, avagy, az ő szavaival, fusson végig a szerep "sémáján". Az egyszerű fizikai cselekvések sémája szilárd anyagi támasszá kellett hogy váljon a szinész számára, fel kellett hogy idézze benne a "kis igazságot". Ettől a "kis igazságtól" fokozatosan el lehetett jutni a nagy igazságig, az "ember lelkiéletének igazságáig". Közben mellesleg meg tudta mutatni A. Sztyepanovának, milyen "sajátos villanással", "tiszta franciás módon" lobbannak fel Armande szemei, amikor "pillantása másokéval találkozik", hogy tekintete "egy olyan francia madonnáé, aki a kánkánt is bármikor eljárja". Bemutatta N. Podgornijnak, hogyan kiséri d'Orsigni herceg a beszédét "a szavak értelmének megfelelően, mintegy mutatóujjként hadonászva kalaptollával". Közben instrukciókat adott M. Jansinnak, leirván, milyen szemtelenül, de ártatlan képpel zaklatja Bouton d'Orsignit: hiszen néha előfordul, hogy "a tömegből hirtelen kiválik egy arcátlan fickó, s magához a királyhoz kezd el beszélni. S a király meghallgatja."

9 Bulgakowal közösen, egymást túlszárnyalva magyarázták a színészeknek, miben áll a francia szinház különleges specifikuma, stilusa, játékmodora, eleganciája és komikus trükkjei, így például Moliere Fösvénye takarékosságból mindenhol eloltja és eldugja a gyertyákat, szolgája viszont mindenütt /még a Fösvény zsebében is/ szemfülesen meggyújtja őket. Avagy milyen komolyan, micsoda könnyedséggel képes egy francia szinész intim beszélgetést folytatni a publikummal, időnként be-bekukucskálva agy ajtónyiláson, hogy a végén hozzáértőén megállapítsa: "az asszony fürdőt vesz!" /Az egész jelenetet Sztanyiszlavszkij könnyedén eljátszotta, mondván, hogy a közönség 34