M. N. Sztrojeva: Sztanyiszlavszkij rendezői kísérletei, 1917-1938 (Színházelméleti füzetek 6., Budapest, 1978)
Moliére
Nyemirovics-Dancsenko rendezői tevékenyeégében a 30-as évek derekára elérkezett az érett virágzás korszaka. Miután sikerült megszabadulnia az őt régóta nyomasztó "másodhegedűs" komplexustól, ami Sztanyiszlavszkij mellett megillette, hatalmas méretekben tudta kibontakoztatni gazdag művészi képességeit. A kifinomult pszichológiai rendezés mestere, aki már birtokában volt Csehov és Gorkij, Dosztojevszkij és Tolsztoj szinpadi ismeretének, most alkotómüvészetének uj korszakába lépett. Ezt a korszakot leghivebben a rendezői tevékenységében domináló szociális mozzanattal jellemezhetjük. Nem véletlen, hogy ebben az időben Gorkij hatása alá került, magának Gorkijnak darabjait - a "Jegor Bulicsov"-ot és az "Ellenségek"-et -, valamint olyan szerzők müveit állitotta szinpadra, mint A. Kornyejcsuk, K. Trenyov és N. Virta; dolgozott a "Csendes Don" operaváltozatán, s a szociális szempontból átértelmezett "Anna Kareniná"-n. Nyemirovics-Dancsenko világos és mélyreható "szerzői érzékében", amely a müveket állandóan szintetikus teljességükben fogta föl, vezető szerephez jutott a szociális igazság mozzanata, amely uj módon világitotta meg az életbeli és a szinházi igazságot. E "három igazság" szintézise diktálta számára a szociális világosság, a férfias egyszerűség és a szigorú teátrálitás jellemvonásait, melytől idegen a szándékolt formateremtő hajlam. Ezek a vonások határozták meg utolsó rendezéseit. A Művész Szinház művészetében ez a tendencia megvetette a szocialista realizmus mint módszer elsajátításának alapjait. Nyemirovics-Dancsenko számára ez az ut összefonódott azzal, hogy megtisztitsa a Művész Szinház hagyományát a szentimentalizmustól és a racionalizmustól, felülkerekedjen a "csehovi játékmodor" sablonjain, a "kis igazságok" szürke valóságán, a vontatott, elnyújtott ritmuson, hogy férfias, erőteljes, határozott megoldásokat kisérletezzen ki. Sztanyiszlavszkij, noha lényegében támogatta és megértéssel fogadta az uj irányzatot a Művész Szinház művészetében, mindazonáltal igyekezett megóvni a kollektivát a szükségte64