M. N. Sztrojeva: Sztanyiszlavszkij rendezői kísérletei, 1917-1938 (Színházelméleti füzetek 6., Budapest, 1978)

Moliére

taszító..* Hisz sehol semmi pozitívum. Az, amit az irodalom­ban vitt véghez - seholsem jelenik meg. Tehát miből építsük föl a hős alakját? Nos, ebben áll a szerep nehézsége. Hiszen például egy ilyen dolog, mint a gyávaság a szinpadon... hi­szen tudják mennyire szinpadszerü egy nevetséges figura ese­tében, ám milyen nehéz eljátszani egy gyáva hőst. Mutassanak nekem egy hőst az egész világirodalomból, aki komikus személy. Bulgakov a hőst ultranaturalisztikus tónusokban festette meg. Hisz itt alig van két-három világosabb folt, a többi mind fekete." 2 3 Figyelemre méltó azonban, hogy bármilyen gyermeki állha­tatossággal ismételgette is a rendező a darabbal szembeni fenntartásait, mindannyiszor elfeledkezett róluk, amint nyak­ig belemerült a munkába. így történt a Királynál játszódó előző jelenet esetében, s igy történt az utolsó felvonás pró­báin is. Az első kép Moliere öreg dajkájának, Reneé-nek agyon­zsúfolt, alagsori szobájában játszódik, ahová - Bulgakov és Gorcsakov elképzelése szerint - barátai vitték a beteg Moliere-t, hogy elrejtsék ellenségei szeme elől. Sztanyiszlavszkij azt szerette volna, ha Sztanyicin itt nem egyszerűen az "agyonhajszolt" MoliVre-t, hanem az "aktiv, minden erejével harcba vágyó ember" alakját eleveníti meg. A körülmények ugy alakultak, hogy "ennek a bátor embernek, ha akarta, ha nem, alagsorba kellett menekülnie". Teljes a ren­detlenség, a holmik sietősen szanaszét hányva, bevetetlen á­gyak, böröndök... "Talán azért költözött ide, hogy innan Ang­liába induljon... Ez... hasznos lesz a hős számára, akit el­űznek szülőföldjéről. íme - előttünk áll egy száműzött, tör­vényen kivüli ember. Ugy vélem, ez igen fontos momentum az ön szempontjából: ön többé nem állampolgára hazájának, önnek nincs hazája..." A rendező tömören érzékeltette a sietős menekülés atmosz­féráját ezen a nyugtalan, álmatlan éjszakán, amikor bőröndö­ket, batyukat hurcolnak fentről le az alagsorba, ágyat vet­nek, inget szednek elő, miközben az ablaknál figyelmesen hallgatják az őrség lépteit, kifinomult hallásuk valami nyi­51

Next

/
Thumbnails
Contents