M. N. Sztrojeva: Sztanyiszlavszkij rendezői kísérletei, 1917-1938 (Színházelméleti füzetek 6., Budapest, 1978)

Moliére

korgást csip el, "s mindenkinek az az érzése támad, hogy azonnal belépnek a muskétások és letartóztatják őt". Képzelje maga elé - mondta a rendező a szinésznek - éle­tének tragikus filmszalagját: Moliere lerántotta a leplet a papságról, az arisztokráciáról, a királyról, az udvarról. "Most pedig minden összeomlott, ...egyetlen halvány remény­sugara /a királyi pártfogás - M.Sz./ is kialudt... Érti mi­csoda konfliktus ez? Ezen felül ott vannak a családi csapások: az egyik meghalt, a másik elhagyta, elvesztette legjobb ta­nitványát és barátját. Érti ezt? Most hozza mindezt össze. Hisz ön e pillanatban rettenetesen magányos. Mitől szenved a legjobban? A magánytól... Valamiféle misztikus érzés keri­ti hatalmába... Teljesen egyedül áll most egész életével szemben - egy pincében, s nincs senkije." látható, hogy itt Sztanyiszlavszkij ismét azokat az érzé­keny, személyes húrokat penditette meg, amelyek Shakespeare Othellójának tragédiájához - illetve Molifcre-hez fűzték. Eb­ben a kritikus pillanat ban az ember arra kényszerül, hogy az élet alagsorában húzódjon meg, szorosan körülbástyázza ma­gát, nem akarván, hogy innen is kituszkolják. A józan ész szá­mára mindez értelmetlen. "La Grange, Bouton szempontjából ez igen furcsának fog tűnni, hiszen ebben a helyzetben az ember-»' nek cselekednie kell, készülődnie az utazásra, az ön /Szta­nyicin/ gondolatai viszont egészen messze, messze járnak. Itt egy másik Moli^re-t látunk - a magára maradt művészt..." A magány kikényszeritett körein belül az ember mintegy létrehozza saját mikrovilágát és abban él. Nem őrül meg, nem, számára ez az élet - saját "reális valósága", amely az ellen­séges, "na®r" világon kivül, lelke legmélyén rejtezik. Amig Bouton és La Grange sürgölődik, különféle holmikat cipel, csomagol, Big ők lázasan dolgoznak, füleinek, s megrezzennek minden kinti zaj hallatán, Moliere önmagába temetkezik, "sa­ját látomásainak" világában él. Ez az állapot nem statikus, "bizonyos aktivitást kell fölfedezni benne". Ne a beállításra figyeljen, hanem próbál­jon meg cselekedni. A cselekvés önkéntelenül is felszínre 52

Next

/
Thumbnails
Contents