M. N. Sztrojeva: Sztanyiszlavszkij rendezői kísérletei, 1917-1938 (Színházelméleti füzetek 6., Budapest, 1978)

Moliére

sa?" Sztanyicin zavartan mondta: "Ez nagyon nehéz." De a rendező folytatta elmélkedését: "Meghalt a felesége és még valami történt. Ez mind igaz. Csakhogy felvetődött az ön életének döntő kérdése. Egy roppant tehetségű művész müveit megsemmisíti valami király. Egy zseniális embernek nincsenek személyes ellenségei. Mi erősebb a felesége halálánál? Mi erősebb önben? A 'Tartuffe* vagy a felesége? Természetesen a »Tartuffe*. Meglehet, hogy ezekben a pillanatokban rövid időre ismét megfeledkezik a felesége haláláról..." "Miben különbözik a zseni az egyszerű embertől? - tette fel a kérdést a rendező. A zseninél minden nagyon világos. Ha valamiben hisz, ha Valamiben elmarasztalja az embert, akkor ezt szilárdan tudia, a legvégsőkig." És Sztanyiszlavszkij ismét Tolsztoj példájára hivatkozott, aki ugy tudott "igent" mondani, olyan mély meggyőződéssel, hogy emellett semmiféle "nem"-nek nem maradt helye. Itt a szerző szövege "puszta becsmérlő szavakat tartalmaz", amelyeket azonban "kissé ki kell színezni" - nem haraggal, kiáltozással, hanem inkább valamiféle filozófiával. Hiszen nem egyedül az érsek rágalmazza önt, hanem az "egész anyaszentegyház". "Ön most az egész életen elmélkedik. Nem káromkodik, hanem filozofál. Ne siesse el ezt a monológot. Mélyére hatolva arra törekedjen, hogy az emberi élet feletti mély Ítéletté változtassa." És természetesen "el kell távolodni attól a felfogástól, hogy Moli&re gyáva". Amikor arra kéri a Pélszemüt, hogy ne sértegesse, talán "pillanatnyi elmezavar" áll fönn nála, egyszerűen semmit sem ért abból, ami körülötte zajlik, rosszul van, a szivéhez kap. Az utolsó felvonás próbáihoz fogva Sztanyiszlavszkij ismét kifejezte kétségét: hogyan lehet egy nagy embert ábrázolni, ha a szerző egyszerű embernek irta meg? "Mihail Afanaszjevics szörnyen nehéz feladat elé állitotta a színészeket: játszd el a darab hősét - és ehhez csak a hős fogyatékosságait rajzolta meg. Hisz semmi pozitivet nem nyújt nekünk. Moliere - gyáva, egoista, szeszélyes, egyszóval minden vissza50