M. N. Sztrojeva: Sztanyiszlavszkij rendezői kísérletei, 1917-1938 (Színházelméleti füzetek 6., Budapest, 1978)
Moliére
fogadja a lélek királyát, az egyház fejét." Elbeszélte, bogy egy alkalommal külföldön szemtanúja volt "tizenkét egyházi király hasonló ülésének. Tizenkét arisztokrata, jezsuiták voltak, de roppant méltóságteljesen viselkedtek." Sztanyiszlavszkij elképzelése szerint a "király fehér kísérettel - az érsek pedig feketével lépne a színre". A rendező tanítgatta a színészt, hogy amikor a "szentlélek" áldását osztja, ujjai szinte sugározzanak. Megmutatta, hogyan kell hangzania a "felséged" formulának » "hullám" /a/vw\ / vagy "lánc" /duml formában -, hogy eközben remekül hangozzanak a mássalhangzók /ahogyan Saljapinnál hangzottak!/. "Bármikor és bárhol jelenjen is meg ön, mindenki számára világos kell hogy legyen: Ön - szent ember. Szent ember - az egyet jelent a járás sajátos ritmusával, melyben könnyedség és egyszerűség is felfedezhető, ám egy csipetnyi hatásossággal fűszerezett egyszerűség." Ha egy ilyen ember "észreveszi, hogy ez az arcátlan szinész gúnyolódik az egyházon, és személyesen önön, akkor erre ön úgy fog reagálni, hogy már-már szétveti a düh." "Úristen!" - "Ez valamifajta ráolvasás és kiközösítés! Semmit nem tud megérteni, koponyája majd szét reped." "Felség, Moliere maga a sátán!" "ön egyfajta király" - emlékeztette a rendező Szosznyint. "Azt a kifejezést, hogy 'maga a sátán' - ki kell szélesíteni, ebben a kifejezésben rejlik az ön legfőbb feladata." 1 2 A Király szerepét játszó színészt, M. Boldumant Sztanyiszlavszkij szintén a figura monumentális felfogására próbálta rávezetni: "Minden egyes szónak, amit kiejt, aranyat kell érnie - fejtegette. A Királynak az 'egész világ számára' kell megnyilatkoznia, ami persze nem azt jelenti, hogy kiabálni kell, ezt el kell tudni játszani... 'Szeretem az alattvalóimat' - ezt jól mondja, de mégis próbálja meg még szélesebben... Ami a gesztusait illeti, nos például a varga esetében /az Igazságos varga, a királyi bolond - M. Sz./ elegendő egy egészen apró ujjmozdulat." Ebben a jelenetben két tárgy, két probléma áll a Király előtt: az érsek és Moliere. Egyfelől "bátran ki kell állnia 36
