M. N. Sztrojeva: Sztanyiszlavszkij rendezői kísérletei, 1917-1938 (Színházelméleti füzetek 6., Budapest, 1978)

A harmincéves jubileum

szöntötték a Művész Színházat. Felszólaltak Németország, Franciaország, Lengyelország, Litvánia és Lettország színházainak képviselői, ismertették Gordon Craig, Gerhardt Hauptmann, Alexander Moissi és mások leveleit és táviratait. Az ülés végén Sztanyiszlavszkij és Nyemirovics-Dancsenko válaszolt az elhangzottakra. Sztanyiszlavszkijt nagy izgalomba hozta az ünneplés, "felfrissült, megújult és megfiatalodott" a köszöntők hatására, mindenkinek köszönetet mondott és összecsókolózott "legdrágább felével", Nyemirovics-Dancsenkóval /általános tapsvihar és "gorkó!" kiáltások közepette/, majd visszaemlékezett az elmúlt néhány év eseményeire. "A forradalom viharos pillanatai voltak ezek, melyekről Vlagyimir Iljics azt mondta, hqgy a forradalom ezekben a pillanatokban nem segiti elő a művészet fejlődését. Ezekben a pillanatokban meg kellett menteni a kulturális értékeket, meg kellett menteni a színházakat és át kellett vezetni a szinházi alkotómunkát a forradalmi vihar minden Szküllája és Kharübdisze között. Ebben az időszakban a kormány igen nagy támogatást és segitséget nyújtott nekünk. Ennek köszönhetően... színházunk épen került ki ebből a viharból." "Mély köszönetét" fejezte ki a kormánynak azért, hogy "nem kényszeritett bennünket arra, hogy mindenáron vörösre fessük át cégérünket, s valami mássá legyünk, mint ami valóban vagyunk." Beszélt a szinház művészetének fokozatos, organikus fejlődéséről, "...nem pusztán azt akartuk megfigyelni, hogy miként járnak-kelnek a vörös zászlóval, hanem, amilyen mélyen csak lehetséges, be akartunk hatolni az ország forradalmi lelkületébe." Befejezésül, az új nézővel való "történelmi és felejthetetlen" találkozásra emlékezvén, Sztanyiszlavszkij megállapította: "A művészet teremti meg az ember lelkiéletét. Az a hivatásunk, hogy a modern ember életét, eszméit ábrázoljuk a szinpadon. A szinháznak nem kell a publikum kegyeit keresnie, ám fel kell vezetnie a nézőt egy nagy lépcső fokain. A művészetnek fel kell nyitnia az emberek szemét azokra az eszmékre, 22