M. N. Sztrojeva: Sztanyiszlavszkij rendezői kísérletei, 1917-1938 (Színházelméleti füzetek 6., Budapest, 1978)

A művész és a forradalom

A művész és a forradalom /1917-192

4/ Az októberi forradalom szinte kettészelte Sztanyiszlavszkij életét. Ettói kezdve minden eseményt aszerint értékelt, bogy 1917 "előtt" vagy "után" történt-e. A számvetésnek ez az új nézőpontja egycsapásra átadta a múltnak azt, ami tegnap még a jelen volt, ami együtt élt a művésszel, ami megingathatatlannak tűnt számára. A forradalomra vonatkozó korábbi elvont elképzelések, az izgatott várakozás, a homályos, nyugtalan előérzet viharos realitássá változott. "Az egészséges, erős vihar" kitört. És igen hamar világossá vált, hogy valami ismeretlen, és első látásra nem teljesen érthető veszi kezdetét. Elkerülhetetlen volt, hogy az öregkor küszöbén álló Sztanyiszlavszkij újra értékelje életét, művészetét, az őt körülvevő embereket, s végül, hogy életformát változtasson. Azonban sem ekkor, sem később nem igyekezett sietve "átállni". Az ő tekintélyes alakját, őszbe hajló halántékét lehetetlen volt elképzelni a forradalmi Moszkva utcáin övvel átkötött gimnasztyorkában, vagy vállapnélküli, hanyagul vállra vetett köpenyben. A "forradalomelőtti" hagyományos öltözékében - fehér ing csokornyakkendővel - nem volt sem kihívás, sem kérkedés. Egyszerűen tovább éltek a régi szokások, amelyeket az ember 55 éves korában már nem egykönnyen változtat meg /ahogy Csehov Írja valahol: "55 éves vagyok, s már lekéstem arról, hogy megváltoztassam az életemet."/. Az is meglehet, hogy a szokásos öltözék az állandóság ösztönös érzésének megjelenési formája volt, annak folytatása, ami a múltban létezett, és ami a jövőben is létezni fog... 11