Bécsy Tamás: Drámaelmélet az ontológia és az esztétika határán (Színházelméleti füzetek 5., Budapest, 1977)

A cselekvés és a cselekmény

ban az irói mondanivaló a társadalmi mozgástörvény ékből, az adott kor emberi lényegéből fakad, az alakok cselekvése, s az ezekből összeálló cselekmény az irói mondanivalón keresztül, közvetve a társadalom lényeges törvényszerűségeit jeleniti meg. Az életben egy cselekvéssor révén sohasem valaki/k/nek a mondanivalója kap létezést. Az iró mondanivalója az, ami a cselekvéseket egységesiti, menetüket megszabja, s igy minden cselekmény az életben lezajló cselekvéssorokhoz viszonyítva egy ujabb létréteget kap. Az egyik az ábrázolt alakok megteremtett, felidézett társadalmi létrótege. A másik az ebben megjelenő irói mondanivaló, amely az adott kor alapvető társadalmi mozgásirányait, emberi lényegót megjelenítvén azt sugallja, hogy "ezen*

1 okok miatt és "ezen" a területen "Du musst dein Leben ändern". A valóságos életben a természeti ós a társadalmi lótrétegek törvényei kapnak létet a cselekvésekben és a cselekvések által. A drámai műben a cselekmény által az iró mondanivalója kap létezést. Ugyanakkor a drámai mü cselekménye a mondanivaló érvényrejuttatáaa érdekében előre és szigorúan megtervezett menetrendet követ. Az életben az előre megtérvezettség ugyan éppoly szigorú és minden apró részletre kiterjedhető lehet mint egy műé, de sohasem valósulhat meg azzal a szigorú pontossággal, következetességgel és teljességgel mint egy drámában. Az életben minden cselekvéssor esetében létezhet az un. "banánhéj". Talán épp ezek az okai annak, hogy nincs szavunk arra a valóságban lezajló cselekvéssorra, amelj több ember egymásra vonatkoztatott cselekvéseit mint egységes cselekvéssort jelölné. A cselekmény szó viszont épp azt jelöli, ami több ember egymásra vonatkoztatott cselekvéseiből egységességként kialakult. A teljes cselekmény - s ez a drámai cselekmény onto-