Bécsy Tamás: Drámaelmélet az ontológia és az esztétika határán (Színházelméleti füzetek 5., Budapest, 1977)

A cselekvés és a cselekmény

koritextus-teremtő szó* A cselekvés, a történet, az esemény, az élet stb. nemcsak több ember egymásra vonatkoztatott, összefüggő cselekv

essorait jelölheti; kontextus+*"' függően másféleképpen is érthető. / magyar nyelv, hála a nyelvújításnak, szerencsés helyzetben van, hogy egyértelmű szóval rendelkezik az irodalmi müvek eseménysorát illetően, a cselekmény szóval. A szóhasználat világosan mutatja, hogy a valóságban, illetőleg egy drámában lezajló cselekvóssorozatok más lót jellemzőkkel rendelkeznek.^ Az előbbiekben utaltunk rá, hogy minden cselekvésnek két rétege van, természeti és társadalmi. A két létrétegben, szorosan összefüggve, kétféle törvény él, munkál és hat. A primer valóságban a két létréteg törvényei gyakran párhuzamosan haladnak, gyakran keresztezik egymást. Ha valaki a társadalmi lótrótegben megjelenő lényegea cselekvéssort akar végrehajtani, de közben meghal vagy megbetegszik, a két lótréteg törvényei keresztezték egymást. Pontosabban a természeti létréteg törvényei betörtek a másik területre, s azokat a cselekvéseket gátoltak meg, amelyeket a társadalmi létrétegben kellett volna megtennie. Ezt az esetet a valóságban véletlennek nevezzük, mert a társadalmi létrótegben munkáló törvényeknek vagy egyáltalán nem

;

vagy csak közvetetten volt közük a halálhoz vagy a megbetegedéshez* Azt viszont mindig tudjuk, hogy a természeti lótrétegek szempontjóból a halál vagy a megbetegedés szükségszerű volt. A drámai müvekben a történetet irányító törvényszerűségek szükségszerűek, a véletlen teljességgel kiiktatódik. A drámairodalomnak azt a szükségszerűséget kell ábrázolnia, ami a társadalmi lótréteg törvényeiből, és nem a természeti lótréteg törvényeiből ered; s az olyan erős szükségszerűséget, ami az élet egyetlen helyíj 2