Bécsy Tamás: Drámaelmélet az ontológia és az esztétika határán (Színházelméleti füzetek 5., Budapest, 1977)

Az idő és a tér

nyel. A cselekményt azért határozza meg jobban, erőteljesebben az idő mint a konkrét tér, mert az ugyanabban az időben, de különböző tereken lezajló események nem különböznek egymástól annyira, mint amennyire az ugyanazon térben, de különböző időben lezajló események. Ha egy 1970-ben játszódó egyik dráma színhelye pl. Vietnam, ahol háború van, a má3ikó Moszkva, az adott kor történelmi mozgásirányai nagyobb hasonlóságot helyeznek a történetre - még akkor is, ha az elsődlegesen szerelmi történet -, mintha a színhely 1980-ben vagy 1870-ben Moszkva. Ebből a szempontból tehát a drámában megjelenő idő mint kor fontosabb, mint az a konkrét tér, ahol az "idő", pontosabban a cselekmény megvalósul. Ha a drómai tér voltaképp nem lenne egyenlő az alakok vonatkozásrendszere által létrehozott "szellemi erőtérrel", akkor a tér fizikai konkrétságai minden esetben meghatározók lennének. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a cselekmény megtörténósének konkrét környezete teljesen elhanyagolható, hogy az nem befolyásolja a cselekmény tartalmát. Reflexiós viszony van itt is, ahol az idő mint kor a túlsúlyos mozzanat. S ez magyarázza, hogy a drámai tér miért egyenlő az alakok között kialakult "erőtérrel". Ez az "erőtér" voltaképp a szituációba beépített alapvonatkozásokból jön létre. Az alapvonatkozósok mindig konkrét - persze: felidézett - élethelyzetekre bomlanak, vagy azokban konkretizálódnak, realizálódnak. Azt pedig, hogy ml az alapvonatkozás, az idő mint kor, azaz a társadalmi tartalmak határozzák meg. Ezek az alapvonatkozások emberek között kialakult helyzetekbe épülnek, s a helyzetek tartalmai ós vektorai ópitik fel és konkretizálják a teret, ami igy nem konkrét fizikai tér, hanem erőtér.