Bécsy Tamás: Drámaelmélet az ontológia és az esztétika határán (Színházelméleti füzetek 5., Budapest, 1977)

Bevezetés

melyet az a kérdés nyit meg: hogyan, miképpen létezik a valóság vagy valamely vizsgált része. Mivel a drámai műalkotások "vannak", létezésük milyensége ontológiailag elemezhető* Valamely létező létezésének mikéntjét alapvetően határozza meg az, hogy milyen rétegekből épül fel, milyen rétegekben lótezjk. Ebből következik: az ontológia egyik feladata azt felderíteni, milyen rétegek és azok milyen törvényszerűségekkel teszik speciálissá az adott létező létét. Az egész valóság három nagy egységben létezik: szervetlen természet, szerves természet, társadalom. Ezeket a legnagyobb egységeket nevezzük létfok

oknak. A létfokokon belüli nagyobb ontológiai komplexumokra a létszint terminust használjuk; Így pl. a társadalmi létfokokon be lull létszint a gazdasági élet, a jog, a művészet stb. A lótszinteken belüli legnagyobb egységeket létszférá

nak nevezzük; pl. a művészet létszintjén belül létszférák az irodalom, a képzőművészet, a zene stb. A létréteg fogalma az egyedi léteik összetevő egységeit, a bennük megtalálható, az őket felépítő lótfokokat jelöli. Az embernek igy két nagy lótrótege van, a természeti és a társadalmi létrétege. Az alábbiakban akkor kerül elő, amikor az irodalom lőtszféráján belül megjelenő egyedi müvek, drámák felépítő egységeit jelöljük. Az esztétikai minőséget, a művészi, drámai nyelvet, a münemet és műfajt, valamint a cselekményt, az alakokat, a teret és időt, 11 letve a művészi, drámai beszédet nevezzük a dráma ontoló giai rétegeinek. A létfokot, létszintet, létszférát az egyes rétegekhez hasonlóan azok a törvényszerűségek teszik azzá, amik, amelyek "bennük" vagy "rajtuk" munkálkodnak az adott jelenség létezését illetően. a