Bécsy Tamás: Drámaelmélet az ontológia és az esztétika határán (Színházelméleti füzetek 5., Budapest, 1977)

Az idő és a tér

tőséért lehet szükséges. Ehhez pedig elég a tér és az Idő legáltalánosabb megjelölése. Az életbéli cselekvések körül sohasem hiányzó konkrét teret nem szükséges pontosan látnunk. Ez pedig abból a mindennapi valóságban I megtalálható jellemzőből fakad, hogy a térnek két ontológiai rétege van. Először a "földrajzi" hely, azután a tárgyak, természeti jelenségek által való körülvettség, kijelöltség. Az emberi, történeti lényeg szempont jóból a valóságban is a "földrajzi" hely a fontosabb, mert a cselekvéseket és főként jelentésüket alapvetőbben ez határozza meg. A "földrajzi" hely sem a valóságban, sem a drámákban nem a konkrét geográfiai helyet jelöli, hanem mindig a kort. Az épületek, szobafalak vagy a természeti tórgyak révén konkretizálódó tér - mint ami a cselekvések konkrét környezete - önmagában /kor-jelölés nélkül/ olyan cselekvéseket vagy cselekményt asszociál, amelyek "időn kívüliek", "örök" emberi cselekvések. Ám ilyen nincs. Az időn kívüliség asazociálésára az ad lehetőséget, hogy a tárgyaktól kijelölt konkrét tér az idővel mint korral kevésbé van összefüggésben, mint a "földrajzi" hely. Pl. az "Egy házban, a II. világháború idején", sokkal kevésbé tartalmaz lényeges jelentést, mint pl. "Egy magyar kisvárosban a II. világháború idején". /Az "Egy magyar házban a II. világháború idején" vagy értelmetlen vagy félrevezető, mert jelölhet egy külföldi városban magyarok lakta házat is./ A "földrajzi" hely tehát az időnek a kort jelölő rétegével van reflexiós viszonyban, s az ekként való hely - megjelölés nem a térre, hanem a lezajló események jellegére, tartalmára stb. vonatkozik. Igy azután több tényező kerül ismét reflexiós viszonyba: a tér mint földrajzi hely az idővel, mint korral a tér konkrét alakzata, s e kettő együttesen a cselekmény-