Bécsy Tamás: Drámaelmélet az ontológia és az esztétika határán (Színházelméleti füzetek 5., Budapest, 1977)

A drámában felidézett alakok

létrétegre, sőt az ebből eredő egyik-másik testi funkciót meg is jelenitik. Mégis úgy tartják, hogy a világszerüség hiányzik belőlük. A világszerüség fogalma azt jelenti, hogy a drámában létezésbe hozott világ a valóságos élet jellemző jegyeit idézi fel. A valóságos életben pedig elengedhetetlenek a természeti létrétegek. De vajon az irói ábrázolásban minden korban és minden esetben szükséges-e utalni a természeti létrétegekre? Ismeretes, hogy a kapitalizmus a munkamegosztás következtében létrehozza az un. társadalmi funkciókat, társadalmi státuszokat. Ezek a funkciók, státuszok a szocialista társadalomban is megmaradnak, noha az élet sok területén megváltozott tartalommal. Ezt a kérdést elemezve, Heller Ágnes különbséget tett "szerep", illetve "funkció" vagy "státusz" között: "...minden társadalmi viszony - relative - szerepszerüvé merevedhet. Ez akkor következik be, mikor egy funkció, intézményen belüli vagy kivüli magatartás tipikusan jellemző sztereotip klisévé merevedik, s az egyén /.../ cselekedeteit e sztereotip klisék alá rendeli

." A státuszt igy határozza meg: "A státusz nem más, mint a társadalmi munkamegosztásban betöltendő hely, az ehhez szükségképpen 29 tartozó jogok és kötelességek komplexumával együtt." Minden átalusznak kialakul a mindenki, által tudott, ismert, Íratlan törvényszerűsége; közismert, hogy a funkciók vagy státuszok törvényei nélkül az élet elképzelhetetlen lenne. A "szerepet" és a státuszt ezért kell tudatosan megkülönböztetnünk: "A szerep nem okvetlenül felel meg a státusznak. Főnöknek és beosztottnak egészen más státusza lehet, de szerepmagatartása a felekkel szemben gyakran az összetéveszthetőségig egyforma."^

0 Azáltal azonban, hogy az embereket státuszuk, funkciójuk