Bécsy Tamás: Drámaelmélet az ontológia és az esztétika határán (Színházelméleti füzetek 5., Budapest, 1977)

A drámami műben felidézett világ ontológiai rétegei

mitált lesz a számuk. Csak akkor mondhatjuk, hogy a rétegeket ontológiailag határoztuk meg, ha a mü létét adják, ha nélkülük nem létezhetne a mü, s ha ugyanakkor ezáltal meghatározhatjuk a mü struktúráját, a rétegek egymáshoz való viszonyát a mü egyedi jellegét, illetőleg az egész Műnek a Művészhez és a Befogadóhoz való viszonyát. /Ez utóbbi igy semmi képp nem lehet pszichológiai./ Irodalmi müvekkel kapcsolatban a rétegelmélet eredetileg a filozófia ismeretelméleti aspektusából, s igy az ismeretelmélet törvényszerűségeivel és módszereivel jött létre. De mivel bárminek a rétegei alapjában ugyanannak a létmeghatározói és létjellemzői, a filozófia mindig is tudta, hogy a rétegekből való felépültség voltaképp ontológiai probléma. A régi ontológia is tudta, hogy a lét rétegekből épül föl, s hogy a rétegződés minden konkrét létezőnek a létét adja meg. A rétegek milyensége, münómüsége az adott létező létének éppen a milyenségét, minémüségót határozza és szabja meg. Igy akár egy műalkotás vagy akár az sdott münemüségü műalkotások rétegekre való bontása ontológiai eljárás. Ez az oka annak, hogy a rétegeket - bármilyen nézőpontból vagy mégközelitésből határozták is meg - a filozófia ontológiai aspektusához tartozónak Ítélhetjük. Azonban ha az ismeretelmélet segítségével határozzuk meg, szükségképpen odajutunk, hogy a mü és a tükrözött valóság megismerése érdekében annyi réteget és olyan rétegeket határozzunk meg, ahányat és amilyeneket az adott mü és a benne tükrözött valóság megismeréséhez szükségesnek tartunk. Ebből pedig az következik, hogy az ismeretelméleti aspektusból létrehozott mü-rétegek a műelemzés körébe tartoznak /ha ui. a műelemzésen mindig egy adott, konkrét mü vizsgálatát értjük/; illetve, hogy általánosan érvényes rétegeket is-