Bécsy Tamás: Drámaelmélet az ontológia és az esztétika határán (Színházelméleti füzetek 5., Budapest, 1977)

A drámami műben felidézett világ ontológiai rétegei

méret elméié ti aspektusból nem határozhatunk meg. De igy a műelemzésnek sem lehetnek elvi, elméleti szabályai vagy törvényei, hanem csak módszere és a módszernek lesznek törvényei vagy szabályai. Könyvünk egyik módszeréhez tartozik, hogy bizonyos fogalmakat csak akkor határozunk meg, amikor már a posteriori módon tehetjük. Ha az esztétikai minőségek, az egynemű közeg anyaga, a münem és a műfaj törvényszerűségeinek elemzése kapcsán ezekről mint a műalkotások rétegeiről szóltunk, implicite kifejtettük a réteg fogalmát is. Bevezetőnkben emiitettük, hogy az ember természeti ós társadalmi létrétegből épül föl. A természeti réteg a szervetlen és a szerves lót törvényeinek együtteséből áll. A szervetlen azáltal különböztethető meg a szervestől, hogy lényegében más törvényszerűségek léteznek az egyikben és a másikban, s ezek más és más mozgásformákat valósitanak meg és eredményeznek. Ugyanígy, a más és más törvényszerűségek adják ki a természeti és a társadalmi lét különbségét. Végeredményben azt mondhatjuk, hogy a réteg absztrakt és gyűjtőfogalom; bizonyos törvényszerűségek együttesét, csoportját jelöli, olyanokét, amelyek az adott létező létezését teremtik meg, amelyek nélkül az adott dolog létezése lehetetlen. Ha a rétegek segítségével megállapítottuk a mü struktúráját, sajátos jellegét, létének vonatkozásait - a Művészhez és a Befogadóhoz való viszonyukat -, akkor vizs- • gálódásunk nem az adott jelenség leirésára irányult, hanem ezzel együtt arra, hogy "mit tudunk a műről mint létezőről mondani?" Ez a kérdés más aspektusból a műalkotások pszichológiájával /a szerzőével, vagy a befogadóóval, vagy az ábrázolt alakok pszichológiájával/ kapcsolódott össze s kevésbé azzal, hogy miként, hogyan létezik a mü, illetőleg nem azzal, hogy "mit tudunk mondani" a