Bécsy Tamás: Drámaelmélet az ontológia és az esztétika határán (Színházelméleti füzetek 5., Budapest, 1977)

A drámami műben felidézett világ ontológiai rétegei

azt is, hogy végeredményben hány rétege van vagy lehet egy irodalmi, illetőleg egy drámai műnek, s egyáltalán: mi a réteg? Szabolcsi Miklós József Attila Eszmélet c. verse kapcsén a hangok, a verstani és nyelvtani szerkezet elemzése után a csak erre a versre érvényes rétegeket is megvizsgálja: "Az Eszmélet rétegződése, vagy ha ugy tetszik eszmei struktúrája, nagyjából a következőképpen épül fel" - irja, s ezután a vers alaprétegeként "bizonyos egyéni, egzisztenciális anyagi jellegű" problémát jelöl meg; másodikként "a költőt akkoriban állandóan foglalkoztató gyakorlati politikai kérdés"-t, majd a filozófiai problémák-kérdések és a marxista elmélet alapján erre adott válaszok stb. rétegét.^ Ezek szerint lehetséges, hogy legyenek általánosan érvényes és csak egy-egy konkrét műben érvényes rétegek. Ha a rétegek egyetlen konkrét mü megismerésére szolgáló módszernek a részeként érvényesek, akkor nemcsak ismeretelméleti megközelitésből határoztuk meg, hanem - s szempontunkból ez a fontosabb - annyi rétegről lehet szó, ahányat csak akarunk. Pontosan: ahányat - és főként: amilyeneket - az adott konkrét mü a megismerés, az elemzés számára kinál. Ekkor azonban a rétegek közös vonása pusztán annyi lesz, hogy rétegek. Ekkor az, hogy mi nevezhető egyáltalán rétegnek, nem ontológiailag, hanem a verselemzés szempontjai szerint, illetve az adott mü alapján határozható meg. Szabolcsi Miklós könyvének ezért az a cime, hogy "A verselemzés kérdéseihez". Ha a rétegek csak egy-egy műre érvényesek, nemcsak a réteg fogalma változik állandóan, hanem a rétegek tartalma is. Ha ontológiailag lehetséges rétegeket meghatározni, akkor az adott münembe tartozó müvek létét építik fel és mindegyikben megtalálhatók. Igy a rétegeknek csak konkrét tartalma lesz invariáns, és szükségképpen li-