Bécsy Tamás: Drámaelmélet az ontológia és az esztétika határán (Színházelméleti füzetek 5., Budapest, 1977)

A drámami műben felidézett világ ontológiai rétegei

A DRÁMAI MŰBEN FELIDÉZETT VILÁG ONTOLÓGIAI RÉTEGEI A réteg problémájáról A drámai műalkotások elsősorban olyan rétegekből épülnek fel, amelyek a műalkotás-életben létező tárgy rétegei, és amelyek nem találhatók meg más létezőkben. A műalkotások léte azonban nem képzelhető el a primer társadalmi valóságot felépítő rétegek felidézése nélkül. Nélkülük ugyanis itt nem jelenhetne meg világszerüség. Ezért meg kell vizsgálnunk, hogy a primer társadalmi valóságot és az embert felépitő rétegek léte miképpen és hogyan idéződik fel a műalkotáson belüli világban; igy voltaképp a világszerüség ontológiai meghatározóit elemezzük. Ismeretes, hogy az utóbbi évtizedek irodalomelméleti kutatásai arra irányultak, hogy felderitaék a műalkotások struktúrájának rétegeit. Roman Ingarden vagy az utóbbi időkben Borisz Uszpenszkij és mások

1 ismeretelméleti szemszögből állapítottak meg rétegeket. A fenomenológia és a strukturalizmus irodalomszemlélete egy .alapvető ellentmondást rejt magában. Nevezetesen, hogy a műalkotásokat a társadalomtól, művésztől, befogadótól függetlenül szemlélik, mint egy teljesen uj, mindentől különböző tárgyat - s ugyanakkor rétegelt nem mint egy mindentől különböző és független létező rétegeit határozzák meg. Ezt az ellentmondást mindenképpen fel kell oldanunk. Természetesen senki nem vallja, hogy a mü "magától" keletkezik, s igy mindenképpen tudni kell, hogy van iró. Roman Ingarden, aki speciális struktúrájú, tisztán inten-