Bécsy Tamás: Drámaelmélet az ontológia és az esztétika határán (Színházelméleti füzetek 5., Budapest, 1977)

A drámami műben felidézett világ ontológiai rétegei

cionált tárgynak tartja a műalkotást, azt vallja, hogy a mü létének alapja először a szerzőben van, az ő teremtő aktusában, másodszor bizonyos fizikai tárgyakban - pl. Írott szimbólumokban -, s harmadszor ideális fogalmakban ós eszmékben. Mégis arra vállalkozik csak, hogy az irodalmi mü összetevőinek természetét, sajátosságát állapítsa meg. Nem vizsgálja a keletkezés, a művészi teremtés vagy alkotás elvi problémáit sem. "Azért tesszük ezt - Írja -, mert a vizsgálat két területének állandó összekeverését láthatjuk: az irodalmi mü ontológiájáét, és a művészi vagy irodalmi teremtés pszicho2 légiójáét." Ezért a pszichológiát mindenkor mellőzte, de ezzel együtt szükségképpen a mü megismerésének kérdéseit is,^ miként a befogadó azon attitűdjének az elemzését, amelyekkel a mü irányába fordulhat. Legnagyobb figyelemmel a szöveg logikai aspektusát elemzi a különböző logikai kategóriák és itéletfajták alapján. Igy könnyen támadhat az a benyomásunk, hogy - miként a formalisták - Ingarden is csak bizonyos kifejezésnek tekinti a müvet. Ez azonban nem igy van. Igaz, hogy csak a formális logika alapján, de felveti a mü viszonyát a művészhez, a befogadóhoz, valamint a valósághoz is. Mégis, fenomenológiai és formái-logikai nézőpontja miatt ezen viszonyok ós vonatkozások lényegét nem érinti - szándékosan.^ A szerző bekapcsolása E. Ingarden müvének első kiadása körüli időkben /193o/, éppúgy mint később, elsősorban kétségtelenül pszichológiai szempontból történt.-' Éppen ezért a magunk részéről megalapozottnak, jogosnak, sőt az irodalomtudomány fejlődése szempontjából fölöttébb hasznosnak tartjuk, hogy R. Ingarden elutasította a pszichológiai elemzést. Az irodalmi, drámai mü rétegződésének kérdése felveti