Peterdi Nagy László szerk.: Csehov és a mai színház (Színházelméleti füzetek 4., Budapest, 1977)

it M.Ny.Sztrojeva; Csehov természetesen kimeríthetetlen, és valóban még nagy feladat áll a Csehóv-kutatók elótt, hogy a csehovi világ különböző rétegeit feltárják, értelmezzék, megértsék és ebben az értelemben, ebben a vonatkozásban volt, rendkívül érdekes Almási Miklós felszólalása, aki Csehov poétikájának sok rendkívül fontos, lényeges összetevőjére hivta fel a figyelmet. Csehov kimeríthetetlen. Ez azt is jelenti, hogy a mi két napos konferenciánk sem tudta kimeríteni azoknak a kérdéseknek a körét, amelyekről esetleg úgy gondoltuk, hogy mégis valamilyen egységes következtetésre jutunk. Mivel azonban az előzetes programunk köt bennünket, bármennyire is fáj, befejezettnek kell nyilvánítanom konferenciánk munkáját. Remélem - és szó is esett róla -, hogy mindazok a felszólalások, amelyek elhangzottak, és azok a felszólalások, amelyek nem hangzottak el, bár nagyon érdekesek lettek volna, egy kiadványban publikálásra kerülnek. Ha nekünk ezen a kétnapos konferencián sikerült kimondanunk néhány elvi fontosságú töprengésünket, gondolatunkat, ha ennek kapcsán olyan részletkérdésekről is szó esett, mint a csehovi Írásmód jellegzetessége, vagy a csehovi alakkompozició dualizmusa, vagy pedig a csehovi tragikomikus attitűd, akkor úgy érzem, hogy a Csehov-kutatáshoz valamiképpen mégis csak hozzájárultunk és elégedettek lehetünk. Végezetül engedjék meg, hogy megköszönjem minden felszólalónak a rendkívül tartalmas, érdekes és komoly felszólalását, hogy gratuláljak ezekhez a felszólalásokhoz, és mindenekelőtt köszönetem fejezzem ki a konferencia megrendezőjenek, a Magyar Szinházi Intézetnek. Most pedig átadom a szót a Magyar Szinházi Intézet igazgatójának, Bizó Gyula elvtársnak.