Peterdi Nagy László szerk.: Csehov és a mai színház (Színházelméleti füzetek 4., Budapest, 1977)

követendő és rendkívül értékes, magasrendű szinházi hagyományt jelent. Sztanyiszlavszkij és Nyemirovics-Dancsenko Csehov-értelmezése a szó legteljesebb értelmében humanista Csehov-értelmezés. Annak a feltárása, hogy a csehovi hősökben/ - sorsuk minden tragikus mozzanata- vagy s ors tragédiájuk ellenére is - állandóan megvan a környező embertelen, kicsinyes, prózai kispolgári világgal való szembenállás; az az érzés, hogy "igy élni többé nem lehet". Minden csehovi müvet igy , vagy úgy belül annak az érzékelése mozgat, ami a jövő felől árad hozzá. S ennek a mozzanatnak, a jövendő atmoszférájának, a jövővárás mozzanatának a feltárása és központba állítása, illetve meghatározóan központba állítása Sztanyiszlavszkij és Nyemirovics-Dancsenko Csehov-értelezésének másik, mindmáig megszívlelendő és elévülhetetlen érdeme és nagy felfedezése. Voltak korszakok, amelyeknek az időszakával Csehov és a csehovi szinház, a csehovi művészet diszharmóniában volt. A nagy társadalmi megrázkódtatások, kataklizmák időszakaiban Csehov mintegy háttérbe vonult, átadva a helyét azoknak az Íróknak, költőknek, gondolkodóknak, akik a barikádokon harcoltak. De Csehov gondolatvilágának, eszméinek, művészetének mágneses vonzása mindig újra , és újra felerősödik a barikádharcok közötti időszakokban, a barikád-' harcokat egymástól elválasztó évek során. Azzal, hogy a hétköznapok világában teszi próbára az embert, az ember állhatatosságát, az ember keménységét és egyúttal erre az állhatatosságra nevel. Napjaink és mai szinházi interpretációink, kultúránk a II. világháború, a Nagy Honvédő Háború utáni évek tradiciói alapján alakult. Utána pedig felnövekedett és megjelent e^y új rendező-nemzedék, amely valóban az előző nemzedékektől eltérő szemlélettel, friss szemmel olvasta