Peterdi Nagy László szerk.: Csehov és a mai színház (Színházelméleti füzetek 4., Budapest, 1977)

neráció küzdelme valami jóért, igazért", illetve, hogy ez a mü egyben irói-müvészi önvallomás is: "Csehov szive, mint a ketrecbe fogott sirály vergődik Nyina sorsában, Trepljov kínlódásában..." A motívumból csakhamar vezető szólam válik. Ez a rövid áttekintés nem vállalkozhatott másra, mint hogy vázlatosan bemutassa azt a két korszakot, amikor a . magyar kultúra világában megjelent és gyökeret vert a csehovi dráma. Először talán inkább az irodalmi nagyságot, a költőt fedezték föl benne. Másodszorra került sor arra* hogy egy hanyatló és jobb jövő felé vágyakozó társadalom reális ábrázolóját, szinte felmérhetetlenül gazdag művészi tükrözőjét is felfedezzék benne. Helytelen volna a múltban Ítélő szóval keresni és nem találni az "igazi" Csehovot. Talán éppúgy nincsen, mint ahogy "örök emberi" sincsen. A változó világ egyre több oldalról látja s a későbbi korok embere több tapasztalatával előnyben van. De eredményei csak a hagyományaira épülhetnek: tagadva és mégőrizve azokat. Marina Nylkolájevna Sztrojeva

. a művészettörténeti tudományok doktora, a moszkvai Művészettörténeti Intézet tudományos főmunkatársa: Mindenekelőtt engedjék meg, hogy köszönetemet fejezzem ki mind a Magyar Kulturális Minisztériumnak, mind pedig a Bizó igazgató elvtárs vezetésével működő Magyar Szinházi Intézetnek, hogy megszervezték ezt a mai - azt hiszem mindannyiunk számára - rendkivül érdekesnek Ígérkező szimpóziont. Csehov nemcsak a szovjet, hanem a magyar szinház szánára Is - napjainkban mindenképpen - olyan tényező, amely mindkét ország és nép színházművészeti kultúráját, hagyományait gazdagítja, és ami által a két nép kultúrája egy-