Mihályi Gábor: Hamletekre emlékezve - Gábor Miklós levelével (Színházelméleti füzetek 3., Budapest, 1976)
amelynek néhány éve hivéül szegődtek. Dover Wilson könyve azt bizonyította számukra, hogy lehetséges egy ilyen logikailag hibátlan, pszichológiailag meggyőzően valószínűsített Hamlet-értelmezés. Dover javaslatainak megfelelően érkezik például korábban H ami et a II. felvonás 2. jelenetében, hogy kihallgathassa Claudius és Polonius beszélgetését, s így később már tudja, hogy találkozását Oféliával előre kitervelték, a függöny mögött pedig ott rejtőzik a király és tanácsosa. Olivier hires Hamlet-f ilmje is az ifjú herceg kétszeri belépésének ötletével él. Ez a megoldás is egyike Dover feltételezéseinek, miszerint elképzelhető, hogy Hamlet első szinre lépését jelző szerzői utasítás véletlenül, hanyagságból kimaradt az ő ski adásokból. Kétségtelenül Dover javaslata praktikusabb és meggyőzőbb, mint az a hagyományos színpadi gyakorlat, amely szerint Hamlet a függöny rebbenéséből, Polonius egy árulkodó mozdulatából tudta meg, hogy vannak a függöny mögött. Ennek a változatnak az a hátulütője, hogy Hamlet vagy nem tudhatta, hogy kit takar a függöny, vagy Poloniusnak és a királynak kellett olyan hibát véteni, amelyből kiderül, hogy még rejtőzni sem tudnak, ami mindkettőjük személyi súlyát lerontja. Másrészt viszont lényeges, hogy Hamlet tudjon a király jelenlétéről, hiszen szavai csak ugy kapnak kellő értelmet, ha azok Ofélián tul, Claudiusnak is szólnak. Van egy olyan vélekedés - például Heller Ágnesé -, amely szerint az ilyen szinpadszerü mesterkedések fölöslegesek, mert az okos Hamlet Ofélia zavart viselkedéséből azonnal megérti a helyzetet /Heller Ágnes: A reneszánsz ember. Akadémiai Kiadó, 1971. 176. oldal/. A Madách Szinház Hamletelőadása is ezt a megoldást követte. Nagy kérdés azonban, hogy mennyire sikerül ebben az esetben a nézőkkel megértetni a helyzet bonyodalmait. Emlékeink szerint, Gábor Miklós képes volt rá. Kétségtelen, a Nemzeti Szinház előadását Gyárfás Miklós joggal dicsérhette kivételes világosságáért, itt valóban a
