Mihályi Gábor: Hamletekre emlékezve - Gábor Miklós levelével (Színházelméleti füzetek 3., Budapest, 1976)
László egy beszélgetésben el is mondta, hogy a s trat fordlak Learjének Regan értelmezése birta ót arra a gondolatra, hogy szakítva a hagyománnyal, Claudius ban ne az elvetemült szörnyeteget, a vérnősző barmot lássa, hanem az embert* Bessenyei Cl audi usa uralkodó formátumú férfiú, aki ugyan bátyja meggyilkolása árán jutott el a trónra, de most jó királyként szeretne uralkodni. Mosolygó gazember, aki meg tudta nyerni a maga számára az udvart, a királynét. Hamlet vele szemben egyedül áll. Hamletet nem is azért kell elpusztítania, mert veszélyezteti trónját, hauem azért, mert ez a gyászba öltöztetett fiatalember bűnére emlékezteti, amit el szeretne felejteni, az élő lelkiismeretfurdalás, amitől meg kellene szabadulni. Az uj rendezésben az anyakomplexus, a pszichológiai motivumok némileg háttérbe szorulnak. Az eddigi Hamletekben a dán királyfi apja szellemének utasitásaival ellentétben anyját és Oféliát gyötri vádaskodásaival, ahelyett, hogy Claudiust üldözné. Vámos rendezésében Hamlet Claudiusszal csatázik. Bessenyei Ferenc van olyan jelentős szinész, hogy birja a versenyt Gábor Miklóssal, s amikor szinpadon vannak, mellettük mindenki elhalványodik, a kettőjük összecsapásának döbbent, passziv szemlélőjévé törpül." /Nagyvilág 1964. 8. sz. 126o. oldi./ A rendezés megújítása azonban nem volt és nem is lehetett elég következetes. A Hamlettel szembenállók megértőbb rajza Gábor szerepformálásának módosítását is megkövetelte volna. Ebben az uj értelmezésben ugyanis indokolni, érzékeltetni kellett volna Hamlet vad haragtól fűtött elfogultságát, túlzásait, amelyek meggátolják őt abban, hogy a valóságos arányoknak megfelelően lássa környezetiének hibáit, bűneit. Gábor Miklós azonban kitartott szerepének eddigi értelmezésénél. Naplójegyzeteiből ugyan kiderül, hogy előadásról előadásra csiszolta alakítását, de a lényegén nem változtatott. Nagy Péter kritikája a megujitott rendezésnek ezt az ellentmondását érzékeli és azt is, hogy az uj szereplők sem tudtak teljes mértékben megfelelni szerepük követelményeinek, még ha jobbak is voltak elődeiknél. "Bessenyei
