Földényi László: Dráma vagy színjáték. A színházművészet esztétikai sajátosságairól (Színházelméleti füzetek 1., Budapest, 1975)

S kinek irsz, nézd egy percre meg! Ez unalomtól émelyeg, az kérődzik a puffasztó ebéden, és ami a legrémesebb, ez meg újságját lökte félre éppen. Ugy jönnek gondtalan hozzánk, mint maszkabálba, kíváncsiság szárnyazza lépteik, A telt ház nem vidit soha: a széksorokba nézzetek le, ki nem unott, az ostoba. Ugy látszik tehát, hogy a dráma és a szinház modern kori szétválása egyik közvetett jelenségformája a kapitalizmus mindent, igy a kultúrát, a szinházat is áruvá degradáló gazdasági rendszerének, amely a müélvező közönséget konzumáló közönséggé változtatja. Jóllehet igyekeztünk rámutatni a két művészeti ág szoros kölcsönhatására és kapcsolatuk megszakadásának negativ következményeire, jelen fejtegetéseink szempontjából azonban legalább ennyire lényeges annak hangsúlyozása, tiogy mind a dráma, mind a szinjátékmüvészet ugyanakkor radikálisan kivivja és meg is őrzi saját önállóságát. A művészetek rendszerében önálló világot felidéző, szuverén esztétikai törvényekkel rendelkeznek. Éppen ez, bizonyitja, hogy egyik sem redukálható a másikba, semmiféle hierarchikus viszony nincs köztük. Ennek egyik legkézenfekvőbb bizonyítéka a két művészeti ág egyenlőtlen fejlődése a görög és a római kor után. Rövid kitérőnk legalább egy villanásnyira bizonyitja azt is, hogy mihelyt a történeti vizsgálathoz kezdünk, beigazolódik, hogy a drámát, fejlődésének sajátos utja, nemcsak a színháztól, hanem a vele esztétikai-müfaji rokonságban álló lirától és epikától is elválasztja. À lira viszonylag megszakítatlan kontinuitással fejlődik