Földényi László: Dráma vagy színjáték. A színházművészet esztétikai sajátosságairól (Színházelméleti füzetek 1., Budapest, 1975)
A színjátékban viszont a láthatóság éppoly lényeges, mint a nyelviség, A csupán nyelvileg megjelenitett dráma világa tehát a színjátékban egy másik közeget is igénybe vesz, és éppen ez biztosítja a többi, reprodukáld művészettel szemben a szinház önállóságát. Mindehhez kiegészítésképpen tegyük még hozzá, hogy a színpad az előadóművészét számára pódium , a színjátékban azonban dinamikus tér , valóságos tere a cselekményfolyamatnak; továbbá a színész nem előadó , hanem a dráma megelevenített hus-vér típusa, Vagyis a művészi szinjáték közbülső helyet foglal el a zene és az építőművészet, valamint a reprodukáló művészetek között. Az előbbihez képest a tükrözés második szintje interpretálást jelent, az utóbiakkal szemben viszont az interpretáció a kettős tükrözés számos vonását bizonyltja. Az interpretálás és az előadói forma kapcsán természetszerűen vetődik fel a kérdés: besorolhatók-e ezek az alkotóművészet kategóriájába? Válaszunk az eddig kifejtett gondolatok alapján egyértelmű: a művészi színjáték elvileg alkotóművészet. Hogy a gyakorlatban is létrejön-e vagy sem az esztétikai értelemben teljes értékű a lkotás , ez számos tényezőtől függ. Ha a szinjáték belső és külső formavilága a művészi tartalom adekvát közvetítője lesz; ha a komplexitás minden eleme és feltétele szerves belső kapcsolatban tud egyesülni, a végső objektiváció, a| szin házi előadás autonóm művészeti alkotás. Az elSadómüvésze t ilyen értelem ben. nem al k otás . /Félreértés ne essék: nem a tolmácsolt műről, hanem annak reprodukciójáról beszélünk!/ Felmerülhetnek benne az alkotás mozzanatai, de a színházművészetre jellemző autonómiát itt hiába keressük. Az indokot már korábban megadtuk: Toscanini vezénylése, Ojsztrah hegedüjátéka, a megszólaltatott zenekar soha nem szakadhat el a kottában rögzített zenedarabtól oly mértékben, ahogyan ezt a szinjáték megteheti a drámával kapcsolat-
