Földényi László: Dráma vagy színjáték. A színházművészet esztétikai sajátosságairól (Színházelméleti füzetek 1., Budapest, 1975)

sem tarthatjuk véletlennek, hogy a kérdés felvetését a művészi igazság fejtegetésével kapcsolja össze. "Mit is nevezünk a színpadon igaznak? Az t-e, hogy minden ugy történik, mint a valóságban? Korántsem... Mi hát a szinpadi igazság? A tettek, a beszéd, a jellem, hang, mozdulat, taglejtés egyezése egy eszményi mintával, amelyet a költő képzelete teremtett,,

s a színész kelt - sokszor túlozva életre

." /Klem, P, L, Szinészparadoxon, A drámaköltészet ről

. Magyar Helikon, 1966. 25, o,/ Ezzel a gondolattal Diderot az esztétika történetében elsőként fogalmazza meg a szinjáték kettőé visszatükröző funkcióját. A kettős mimézis nemcsak a színházművészet, hanem a zene és az építőművészet sajátossága is, noha mindhárom művészeti ág "más eszközökkel, mást és máshogyan" /Arisztotelész/ objektiválja az ábrázolás tárgyául kiválasztott élet szeletet. Lukács György Esztétiká

ja nyomán közismert, hogy a zenei tükrözés első fázisát a valóság kiváltotta hangulati, affektusbeli,reagálási skála jelenti, amely a zeneszerzőben jön létre. A tükrözés második szintje az érzelmi stb. reakciók zenei képében valósul meg. Ez az áttétel eredményezi, hogy a zene tárgya - bár végső fokon a külvilág - közvetlenül és döntően elsődleges hatásként az ember öröme, bánata, szenvedése,.kedélyvilága hullámzásának teljes mélysége és szélessége. Az érzelmek zenei mimézisét tehát szükségképpen megelőzi a külvilág leképező se, a művészt körülvevő külső valóság érzelmeket kiváltó hatása, E helyen nyilvánvalóan nem szükséges azt a közismert tényt bizonyitanunk, hogy a megkomponált és megszólaltatott zenében a külvilág konkrét tárgyiassága a teljes elvontságban oldódik fel. Egészen más a struktúrája az építőművészet kettős tükrözésének. Az építőművészet a legszorosabb kapcsolatban van a hasznosság kategóriájával, ennek következtében esztétikai