Földényi László: Dráma vagy színjáték. A színházművészet esztétikai sajátosságairól (Színházelméleti füzetek 1., Budapest, 1975)

a színházművészetnek* Ezzel a művészeti ág lényegi kérdéséhez, a komplexitáshoz és az ennçk révén megvalósuló' sajátos visszatükrözéshez érkeztünk* Mivel a szinjátéki visszatükrözés problémájának helyes megoldása egyszersmind a komlexitás alapkérdéseit is megvilágítja, célszerű vizsgálódásunkat itt kezdeni* A dráma- és szinházelmélet történetének ismerete arról gyóz meg bennünket, hogy legkiemelkedőbb művelői,mind

ig határozottan kiálltak a tükrözés teóriája mellett. Arisztotelész Poétiká

jában még nem különül el élesen egymástól a dráma és szinházi előadás, igy az egyik tárgyalásakor a másikról is megszívlelendő dolgokat mond. "Mivel az utánzást cselekvő személyek végzik - olvashatjuk a VI. fejezetben -, először is szükségszerűen része a tragédiának a szinpadi diszlet, azután az ének és a nyelvezet, mert ezek által megy végbe az utánzás.",Itt egyszerre két lényeges gondolat nyer megfogalmazást. Az egyik az, hogy'a szinjáték a drámához hasonlóan mimetikus művészet, a másik: ez a mi mézis a komplexitás egyes elemei réyén valósul meg /diszlet, ének, nyelv,' cselekvő személyek/* * Shakespeare a Hamlet

ben ugyancsak fontosnak tartja meghatározni, hogy a szinjáték "föladata most és eleitől fogva az volt és az.marad, hogy tükröt tartson mintegy a természetnek" /III* felv. 2. szin/. Hogy -ebben a fogalmazásban a "természet" jóval több, mint az embertől és a társadalomtól független natura, és hogy ezen elsősorban az ember és ennek természete értendő, a maga konkrét történetiségében, bizonyítja az "erénynek önábrázatáról", a "gúnynak önnön képéről" és a "század testéről, tulajdon alakjáról és lenyomatáról" tett megszorítása. Diderot nagy érdeme az, hogy a szinjátéki tükrözésben felismeri e funkció megkettőzött formáját, a "költői.képzeletnek" a színész megjelenítésében létrejövő képmását. Azt