Szebeni Zsuzsa: A Figura Stúdió Színház (Skenotheke 3. Budapest, 2000)

VIII. Interjúk - Szabó Tibor - színész, a Figura igazgatója

Reggel nyolctól kilencig futottunk, azután zuhany, reggeli és gyakorlatok, délután karatepróba, botos edzés, amit akarsz, és ez így ment heteken át. Közben "fónikus gyakorlatok"- ahogyan ő nevezte őket. Kezdtük felvenni a hanganyagot az előadáshoz, mert kiderült, hogy nem lesz élőbeszéd, hanem magnóról szól majd a szöveg. Közben Laci az erőnlétünket is folyamatosan fokozta. Kiderült, hogy a tervezett hanganyag nem fér rá egy két órás szalagra azt mondta, hogy több lesz az előadás mint 60-70 perc, de két óránál biztos nem lesz több, mert a szalag két órás, de lehet szalagot cserélni, vagy megfordítani, vagy akár két magnót is használni. így lett az előadás öt perc híján négy óra. A "Játszma végé"-ből rituális performance lett, "Koponyatorony" címmel. Az előadással öt hónapig készültünk az, időközben pedig "Pöszmékör" néven összeállt egy improvizációból, és fónikus gyakorlatokból készült, körülbelül ötven perces előadás, aminek szövegalapja a következő:" Kismadárka kedvesemhez repülj gyorsan a ligetbe, mond meg néki, hogy az életem büdös, mint a koldus segge". Erre improvizáltunk, kinek mi jutott eszébe. Ez négy sor volt és ebből kellett építkezni. Felhasználhattál hozzá kollégákat, hanghatásokat, ami eszedbe jutott, amit szemed-szád kívánt, megzenésíthetted, ráhúzhattál akár egy ismert dallamot is. Nagyon furcsa: volt ahol frenetikus sikert aratott, mint Marosion, egy MADISZ találkozón, vagy Vácott ahol a Kék Lóban játszottuk, a Marcibányi téren, viszont megbukott. Nem kételkedtek ebben az előadásban ? Dehogynem, rengeteg probléma volt vele. de ahogy telt az idő, átbillent a mérleg nyelve, mert egy idő után "csakazértis" alapon csináltuk a dolgot. Tudtuk, hogy ez rettenetesen furcsa dolog, és nem számíthattunk frenetikus sikerre. Nagyon igénybe vett minket, viszont óriási fegyvertény volt, hogy öt hónapi mindennapos tortúra révén létrehoztunk egy olyan előadást, ahol ráfagytunk a vastraverzekre, négy órán át szabad téren, félmeztelenül, mezítláb ott vagyunk, és csak éjszaka lehetett játszani. Azon a vidéken pedig nyáron hideg van: éjszaka alattomosan gyorsan száll le a dér, vagy a hóharmat, vagy amit akarsz, a nézők nagy kabátokat, pokrócokat hoztak magukkal, mi meg ott voltunk négy órán keresztül, sőt hosszabb ideig, mert meg kellett várni, amíg bejön a közönség, és azt is amíg elmennek. Volt úgy, hogy a lányok sírva jöttek be, úgy átfagytak, de csináltuk, mert akármilyen, a mi gyerekünk és vállalni kell. Nagy próbatétel volt számunkra, ezek után kezdtünk zúgolódni, hogy kísérleti nyulaknak tekintenek minket. Jönnek -mennek az emberek, viszont szerencsére aztán lettek olyan előadások, mint Mrozek "Ház a határon" című darabja, amit Kövesdy István rendezett, Mrozek, nem beszélve a "Szép magyar komédiáról", ami aztán kompenzált bennünket. Az Angelus Iván, is vendégként tartott képzést nálatok. Az improvizációs gyakorlatok mire épültek? Ami, Angelus Ivánt illeti, ő számos olyan gyakorlatot végeztetett velünk, ami, hogy abban segített minket, hogy fogadjuk el, és fogadtassuk el magunkat olyannak, amilyenek vagyunk; egy picit meg is próbált minket, - ami egyébként is a jelszó volt a 95