Szebeni Zsuzsa: A Figura Stúdió Színház (Skenotheke 3. Budapest, 2000)

VIII. Interjúk - Kántor Lajos - a Korunk főszerkesztője

miközben, ezeket az embereket teljesen lehúrbolta reményeikben, vágyaikban. Kemény léiben futottak hajadonfótt, belélegezve, én csodálom hogy a hangjuk, nem ment el. Abnormális gyakorlatoknak vetette alá őket, mint egy kiképzőtáborban én ugyan végig nem láttam, de egyszer voltam egy ilyen tréningszerün. Begyakoroltattak valami eszméletlen marhaságot nem tudom, hogy mint művészeti vezető Bocsárdi Laci ezt a dolgot hogy élte meg. Azt tudom, hogy szerette volna, hogy minél hamarabbi bemutatót tartanának, Lantos húzta az időt, kezdett kínos lenni, valószínűleg össze is zördültek. Nem is értem, de az biztos, hogy nekem akkor az volt az érzésem, hogy ez menthetetlenül elcsúszott. Akkor úgy éreztem, hogy én jól döntöttem, hogy eljöttem. Komoly gondok voltak, akik felelősen gondolkodtak, erről a színházról, nem létezik, hogy nem fordult volna meg a fejében, hogy itt valami gond van. Nem a Bocsárdi Lacit akarom piszkálni, de valahol neki nem lett volna szabad annyira eltávolodni. Persze ő meg akart felelni a főiskolán ez fontos volt neki. Kiadni a vezetést a kezéből pedig nem akarta, mert akkor mit kapott volna mire visszajön. Ez a gond, egy lassú halál, olyan volt mint egy jól sikerült hosszú fojtogatás eszméletvesztéssel. Azóta sok év telt el, visszanézve milyennek látod a Figurát? A lényeg az, hogy az Übü király klónozásától eddig az előadásig, ha húznánk egy ívet, akkor ez az ív nem emelkedne. Az első tíz év legkeményebb dolgai a legelején születtek, amikor amatőr volt. Szerintem, amit ők csináltak a legelején a hetvenes évek lengyel színházához hasonlított a legjobban, amennyire én tudom Laci nagyon szerette Grotowszkit. Utána, hogy hogy jöttek ki ebből a gödörből az biztos egy hosszabb történet nem tudom annyira. 1998-ban Zsámbékon a Don Jüant akkor az az előadás tetszett nekem. Több jó előadást láttam, tehát kijöttek a gödörből, egészen addig, hogy most azt hallom, hogy ők a legérdekesebb erdélyi magyar színház, ami valószínűleg így is van. De az már nem is az a történet. Az új Figurát pedig nem nagyon ismerem, mi a műsorpolitikájuk, nem is tudom, de a társulat szempontjából nagyon szerencsétlenek, amikor valahogy feltöltekeznek, kinevelődik egy tehetségesebb társulat, elmennek a fóiskolára és bejutnak, ami nagyon jó, de ez olyan mintha az emberen ötször vágnának eret egymás után, egy érvágásból még feltápászkodik az ember, de aztán... A város pedig mindenáron akarná tartani ez egy olyan furcsa székely dolog, hogy mindenkinek meglegyen a maga színháza, vagy baltája, vagy bármije. Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője A nyolcvanas évek második felében folyamatosan hírt adott a Korunk, és az Utunk hasábjain a Figura Társulatról, az első nagyobb horderejű cikk is az ön tollából 87