Szebeni Zsuzsa: A Figura Stúdió Színház (Skenotheke 3. Budapest, 2000)
VIII. Interjúk - Csák Zsolt - színész
volt állítva egy dobkályha, fa nem volt, a kollegám talált valami deszkadarabokat, azzal tüzelt, akkor ott aludtam az ő szobájában mert az enyémben rettenetesen hideg volt. Az volt a helyzet, hogy onnan tíz perc volt a színházig, bementél végezted a munkádat és nem ismertél senkit, és nem is volt különösen senki, akit érdemes volt megismerni. Amikor a próbateremben voltunk dolgozni, ott röpült az idő és az ember elfelejtette. Hétköznap Laci a főiskolán volt, én meg napi 4-5 órában tréninget tartottam, mozgástréninget. Korábban én pantomimes voltam, és igyekeztem ahhoz hasonló mozgássorokat összeállítni. Egyfajta színészi gondolkodásmód kialakult, valamennyire hogyan bánjanak saját testükkel, a mások testével. Folyamatosan ismételtük azokat a mozgássorokat, szinte kaszárnya életet éltünk. Nem akarom hárítani a felelősséget, de az nem volt jó, hogy nekem kellett rendet csinálni. Az ugyanolyan korú kollegákat irányítottam, a Bocsárdi Laci a főiskolán volt hétvégén mindig hazajött megnézte mit csinálunk, tartott egy próbát, tartott olyan színészgyakorlatot amilynek valószínűleg a főiskolán látott, ami nagyon rendben is volt. Ezek a próbák lekötöttek. Nem hiszem, hogy egyszerre két lovat meg lehet ülni, hiszen ő volt az egyetlen rendezőszakos hallgató, akinek működő színháza volt. Ráadásul nagyon erős közösségi színház. A későbbi profizmus nem vált a minőség javára. Akkor úgy éreztem egy idő után, hogy megnyekkent a dolog. Nem is tudom akkor jött a Lantos Laci korszak, amikor egy fél éven keresztül, nem akarom megbántani, de hülyeségeket csinált. Ez azt jelenti, hogy a külső emberek meghívását tévedésnek tartod? Nem teljesen. Bocsárdi a változások után, rögtön beindult, meghívta a Lantos Erzsit, aki Ladik Katalinnal dolgozott. Fónikus költészetnek nevezték amit együtt csináltak, avantgárd dolog akart lenni, szabadabban használták a hangjukat, mint ahogy a főiskolán tanítják, valamivel szélesebb skálán. Kreatívak voltak a hangjukat úgy használták, mint egy hangszert. Mint képzett logopédust Laci elhívta hogy Gyergyóban tartson egy kéthetes intenzív workshopot, ahol elsősorban a beszédhibákat mérte fel. Mindenkinek, volt egy egyéni lapja, ahová feljegyezték, hogy mindenkinek, milyen beszédhibája van és mit hogy lehetne javítani. Utána érdekes beszédgyakorlatot végeztünk, ami mindenképpen hasznos volt, az Erzsi az akkori férje, volt Lantos, ezek a kapcsolódási pontok. Lantos László úgy rendezett, hogy újságolta, hogy ma még hozzáteszünk az előadáshoz öt percet. Rituális színháznak nevezte, igazából ez egy iszonyatos blöff volt keleti harcművészetek mozgásrendszeréből átvett néhány mozdulatsort, rettenetesen lelassította a mozgásokat. Ehhez valami egészen archaikus ritmust adott, amit benzines, vagy káposztáshordókon, ütöttek, ez valami iszonyú katatón dolog volt, vagy 4 órát tartott. Nem az a bajom, hogy ez hosszú, vagy unalmas, az a probléma, hogy teljesen üres volt miközben, valami egészen másnak próbált tűnni. Adok nektek egy négy óra ürességet, dehát ez ma már nem szokatlan dolog. 0 nagyon komolyan csinálta 86
