Szebeni Zsuzsa: A Figura Stúdió Színház (Skenotheke 3. Budapest, 2000)

VIII. Interjúk - Csák Zsolt - színész

csinálok ott gondoltam ahogy, Liviu batrátom mondja "Functinar dramatic", voltam, amolyan színházi tisztviselő. Ezentúl az értelmetlen próba után, bejelentettem, hogy: „Csókolom, ezt én nem csinálom tovább". Kiderült, hogy ezt nem lehet csak így, meg kellett írnom a felmondásomat. Nem akarok ebből mítoszt csinálni, de mikor nekifogtam becsengetett Bocsárdi Laci, hogy munkát ajánl a színházában, nagyon örvendtem, aztán el is felejtettem.... Nyáron valamelyik hétvégén másnaposan feküdtem arra járt Bocsárdi Kolozsváron és megint rám csengetett.: "Megyünk Gyergyóba!" én meg erre azt feleltem, hogy: "Idefigyelj, én most nem tudok felvételizni, különben sincs kedvem semmihez úgyhogy most hagyj!": Mire Bocsárdi:" Neked nem is kell te, hülye." Akkor betettem egy párnát és két pulóvert a kocsiba, így mentünk el. Emlékeztem Gyergyóra még bábos koromból, akkor amikor még ott turnéztunk. Rossz helynek tartottam, olyan szempontból, hogy lehet ott színházat csinálni, de nem tudom, hogy én vagyok annyira erős, hogy én azt a helyet válasszam. Jó, tudom hogy ez ma már egy más dolog, hogy ma már csak, az a fontos, hogy adnak pénzt, vagy nem adnak pénzt. De ha az ember ott körülnéz, azon az iparvidéken eléggé elbizonytalanodik. Tudom, hogy sok ellenpélda van különösen arra, hogy éppen ilyen helyen lehet jó színházat csinálni, de nekem akkor sem tetszett. Végül úgy jöttem el onnan, hogy beleléptem egy lószarba. Nem másnap, szaros cipővel, de akkor úgy bennem maradt. Láttam valahol egy öreg oroszlánt, aki sündisznót evett, akkor így morfondírozott,: "Igen nekem már csak a sündisznó maradt."és kiálltak a tüskék a pofájából, elég snassz lehetett egy sündisznót megenni. Ez a "lószar" dolog is valahogy bennem maradt, hordoztam magamban mint egy tüskét. De nem ez volt az, ami végképp elvette a kedvem a dologtól, valamennyi idő múlva, mikor egyszer a vonaton egy bácsika megkérdezte: "Hová megy, mert maga nem idevalósi, ugye?" Válaszoltam, hogy nem, de ott dolgozom. "Hol ?"- faggat tovább a bácsika. "A színházban." Mire a bácsika hitetlen, és kételkedő arckifejezéssel tovább érdeklődik: "Há, hogy Gyergyóban van színház? " kérdezi. Én meg azt gondoltam, hogy hoppá ez egy másik dolog, nem az hogy nem jár, az az ő dolga, de hogy azt sem tudja, hogy létezik, én azon akkor mélységesen megdöbbentem. Ma már persze nem csodálkoznék... A másik gond az volt, hogy soha nem bírtam a hierarchikus viszonyokat, akkor meg különösen nem, ha egy egész csoport kellett nekem időnként engedelmeskedjen. Én igazából egyszerűen színészként kellett volna odamenjek és nem kellett volna ezeket a tréningeket csinálnom és akkor talán még egy ideig elvegetáltam volna. Miért jöttél el, viszonylag rövid idő múlva? Egyrészt ez nem kultúrbarát környezet, erre én érzékeny vagyok. Hogy is magyarázzam, ha egy hétig próbálok, folyamatosan és nincs túl sok szerepem, és sokat kell várakozni, és a darab sincs még olyan állapotban, hogy beülj nézni. Ettől én megvadulok, egyszerűen beszűkül a tudatom. Az történt, hogy kétszer ittam alkoholt az alatt a hat hónap alatt. Nem ez a rossz önmagában, hanem az a rossz, hogy kétszer volt arra alkalom. Ott volt egy lakás, amit a színház bérelt nekünk, mind a két szobában fel 85