Szebeni Zsuzsa: A Figura Stúdió Színház (Skenotheke 3. Budapest, 2000)

VIII. Interjúk - Bocsárdi Gabriella - színész

kevesen, négyen maradtunk és néhányan műszakban, a többiek nem mertek, vagy nem akartak játszani. A régi Figurában sokkal fontosabb volt a közösség, a színház majdnem ürügy volt. Mindig összedugtuk a fejünket, és a színház nyelvén léteztünk. 199l-ben ez valahogy megfordult A végén Lacit [Bocsárdi] már zavarta, hogy ne csak jól érezzük magunkat, hanem szülessen előadás. Akkor már tényleg csak az maradjon, akinek a színház a fontos. Sokan visszatértek a saját szakmájukhoz: jogászok, közgazdászok. Az első is precíz, kidolgozott, megtöltött előadás volt. Nem tudnám az újat feltétlenül a régi fölé emelni, a két Übü papa teljesen különböző volt, és mégsem mondhatom azt, hogy két különböző előadás volt. Bár újra szültük az új csapattal, de mégsem. A Vérnász volt, a másik előadás, amely felkavarta körülöttetek a szakmai kedélyeket. Milyen volt ez a próbafolyamat? Nagyon hamar szólalt meg a darab, közeli volt, néhány hónap alatt jött össze, ami a Figurához képest nagyon rövid idő volt. Mindenki dolgozott, nem volt egész napos próbaidőszak, de nagyon mély munka folyt. Sokszor előadás után bőgtek az emberek, annyira kicsavarták magukat. Nem is csak az, hogy eszköztelen volt, hanem a belső intenzitásból élt, mi a kétségbeesés határán játszottuk az egészet. Azt is fogalmazgattuk, hogy mit is akarunk ezzel valójában. Abban egyet értettünk, hogy lázadás az egész társadalom ellen, és ez így elviselhetetlen. Mindig csak „kereszt, a kereszt" ott lebegett végig a kétségbeesés az egész fölött. A mostani Vérnász semmiben sem hasonlít a régire. Az akkor a kétségbeesés érzéséből jött, hogy ez így kell legyen. Egy széken ülve vettél részt az előadásban, amikor sor került rád, akkor felálltai a székből és maximálisan benne voltál a jelenetedben. Aztán visszaültél a székre és a figyelmed lankadatlan maradt. Végig egy kifeszített húr volt az egész előadás, mindenki folyamatosan tettre kész volt. Az, hogy a két előadásnak ilyen sikere volt, hogyan hatott, későbbiekben? Ereztetek valamiféle bizonyítási kényszert? Ahogy összejött az új csapat, abszolút a nulláról indítottunk. Összeszoktunk, akik jöttek, nem is érezték hogy mások. Az egésznek volt egy szellemisége, a fegyelem, az odafigyelés, az őszinteség. Ezek voltak a fontosak, de az újak már hordozták magunkban, mert a felvételin is ez volt a fő kiválasztási szempont. Pilinszky verseket adtak nekik és nem kimondottan az előadói kézség volt a perdöntő. Ló [Bíró József] és Tompa is vizsgáztatott, nemcsak a színészi képesség volt a mérvadó, hanem az ízlés is. Akkor teljesen elölről kezdtünk mindent. Az előtt nagyon az eszköztelen, a végletekig elvitt színházat csináltuk. Egy kicsit telítődtünk, ezt az utat kicsit kiéltük már. Laci az új társulattal pont az ellenkezőjét kezdte, nem annyira belülről való figyelést, hanem az eszközökkel való játékot helyezte előtérbe, más úton is indultunk. Azért fontos volt, hogy először is önmagadat vállald, abszolút megújulás volt. Jók voltak a Figura életében ezek a váltások. Csák Zsolt, amíg Laci a főiskolára járt, nagyon kemény próbáknak tett 82