Szebeni Zsuzsa: A Figura Stúdió Színház (Skenotheke 3. Budapest, 2000)

VIII. Interjúk - Bocsárdi Gabriella - színész

ki minket. Az egy egész napos terheltség volt, nem is tudtuk elképzelni, hogy haza is kell menni. Ott éltünk egész nap. Ezek a kihívások nagyon fontosak, hogy a közösség megmaradjon. Furcsa, hogy ezzel a hat emberrel, akikkel átmentünk Szentgyörgyre, nem untuk meg egymást, még mindig tudunk egymásnak újat mondani színpadon is, és az életben is. Jött egy nagyon ellentmondásos korszak, Lantos vendégszereplése. Előadások is megszülettek. Én akkor nagyon kívülállóként kerültem a dologba, a műtétem miatt csak a végére értem haza. Utólag erről az mondható el, hogy hasznos erőpróba volt, mert aki végigcsinálta, az annak örült, hogy végigcsinálta. Fanatizmusával valamit jelentett, csak emberileg volt nehéz. A produkció is a határon volt, hogy akár valami meg is születhetett volna, de csak egy űr támadt. Annyi energia árán lett egy meghökkentő négy órás valami... Azt hiszem nagy színházi értéke nem nagyon volt, inkább a különösségével hatott a dolog. Elég társulatbomlasztó, egyéniség volt, valahogy nem fér össze a világgal. Másik két vendégrendezés: a Ház a határon és a Szép magyar komédia... Egyáltalán nagy élmény volt, hogy jön hozzánk más rendező, ne csak Lacival dolgozzunk. Bennünk volt a kíváncsiság, hogy vajon csak ő ért minket? Mind a két munka nagyon kellemes volt, annak ellenére, hogy a Balassit iszonyatos körülmények között próbáltuk, mínusz fokok voltak. Próbáltuk a jelenetet hidegben, aztán átszaladtunk melegedni, de nagyon szerettük az előadást. Talált a Figura vonalba, egy kis stílusjáték, mint egy kicsi ékszerdoboz, olyan volt az egész. Zsákvászonból voltak a ruhák, de korabeli stílusban. Az első verses darab nehezebb volt mind a többi, nehézséget jelentett? Lehet hogy könnyebb is, játék. Nekünk akkor nagyon fontos volt, hogy ki kellett próbáljuk magunkat, hogy ilyen szöveggel találkozzunk. Barabás Olga tervezte a díszletet jelmezeket is. Ház a határon nem egészen volt az, ami lehetett volna. Egyik előadáson, amikor két házat egymásra szerveztek, gyakorlatilag 700 gyerek jött a 400 férőhelyre. Annyira sokan voltak, hogy az elején a bokánkat kapdosták. Érdekes módon jól sikerült az előadás. Lefoglaltuk azt a 700 gyereket, odafigyeltek, és ahol csend kellett legyen, ott csend volt. Volt bennetek félelem, amikor átmenetetek Szentgyörgyre, vagy ezt egy szükségszerű lépésnek tekintettétek? Nagyon rászántuk magunkat, Laci mindegyikünket megkérdezett. Nem volt kényszer, csak aki akart, az ment, de egyöntetűen mindenki azt mondta, hogy menni kell. Ilyen szempontból nagyon akartuk, de nagyon féltünk is. Tudtuk azt, hogy ellenérzésekkel várnak, hogy nincs föiskolánk, akik ezt akarják, azok bármikor elővehetik, hogy ha nem tudod magadat megmutatni, akkor ezt rögtön a fejedre olvassák. Akikkel 83