Szebeni Zsuzsa: A Figura Stúdió Színház (Skenotheke 3. Budapest, 2000)

VIII. Interjúk - Bocsárdi Gabriella - színész

foglakozásokban is gyümölcsözödik, de mindhiába. Akkor úgy gondoltam, hogy a Figurát úgy lehetne megmenteni a, hogy egy vagy két produkciót célozna meg és kevés létszámmal rendelkező intézmény lenne és olyan színészeket szerződtetne akiknek a színházi nyelv megújulása fontos, akkor ez egy műhellyé alakulna. Nyáron születhetnének ezek a produkciók, még egy fesztivált is lehetne szervezni köré, ahogy ez most történik, ezt tartom életképesnek. Kevesebb pénzbe kerülne, de ehhez megint az szükséges, hogy a helyhatóság meg tudja érteni, hogy ez mit jelent, pillanatnyilag nem érti. Egy úttörő vállalkozás lenne, hiszen nem nagyon van erre példa Romániában még. Vagy találni olyan erős egyéniséget, aki egy új Figurát tud létrehozni fiatalokból, vagy fiatalon végzettekből, vagy fiatal nem végzettekből és egy csapat létrejön. Úgy tudom, hogy Béres Laci [rendező szakos hallgató] oda szerződött és ennek nagyon örvendek, mert ez egy lehetőséget rejt magában. Bocsárdi Gabriella színész a Figura egyik alapítója A legkorábbi időszakban is része voltál ennek a közösségnek, még akkor is, amikor Temesváron voltatok az egyetemen. Az ottani diákszínjátszás, a Thália csoport milyen hatással volt a későbbi Figurára? Az volt a hatás, hogy mi Lacival és még sokan abból a csapatból nem tudtuk elképzelni, hogy most elmegyünk valahová és a szakmában fogunk dolgozni, hanem helyet kerestünk, ahol színházát tudunk csinálni. Valami fanatizmust oltott belénk, arra tanított meg, hogy figyelj magadra, hogy akarj valamit, hogy csinálj valamit. Mi úgy mentünk le Gyergyóba, hogy ott adnak nekünk helyet, ahol létre tudunk hozni egy kis csapatot. Sok választásunk nem volt: Marosvásárhely, Gyergyószentmiklós. Az utóbbi kicsit békésebbnek tűnt. Akkor már mindketten tudtuk, hogy nem akarunk vegyészmérnöki karriert építeni, hanem kerestük az utunkat a színházban. Neked sokat számított, hogy a szülővárosodban sikerült maradnotok? Szerintem nem, sok olyan dolgot csináltunk, ami nem a város ízlését képviselte, mondjuk az otthon levőknek még nehezebb volt ez, nem volt ugyan polgárpukkasztás, de azért a közízlés ellen szólt. Egyszer csak elkezdtük összeszedni a csapatot. Akiről tudtam, hogy valamit akar, vagy másképp akar, vagy akinek színházi érdeklődése van meghívtuk, jöjjön el, nézze meg mit csinálunk, hátha tetszik. Akkor minden városból jöttek a fiatal végzősök, nagyvárosi fiatal értelmiségiek, mert a nagyobb városok zárt városok voltak, ahová magyarként lehetetlenség volt bekerülni. Azok közül, aki gondolkodik a világról, aki azt gondolja, hogy dolga van a világban, aki egyáltalán utat keres, keresi önmagát sokan jöttek közénk. így gyűltünk össze. 80