Szebeni Zsuzsa: A Figura Stúdió Színház (Skenotheke 3. Budapest, 2000)

VIII. Interjúk - Bocsárdi László - rendező

olvastam, a Grotowszki szövegeket is, meg a Barba színházáról szólóakat is és ezek alapján próbáltam kitalálni, azt a színházat, ami azután összejött. Mikor 1990-ben változások után kiléptünk a világba az előadásainkkal, akkor jöttem rá, hogy egy csomó mindent nem tudunk a színházról. Sok mindent érzünk, olyan dolgokat tudtunk, amit a klasszikus megszokott iskolai módszerekkel tanult emberek nem tudhattak, de mi megéltünk a saját bőrünkön. Vérre menő veszekedések, viták konfliktusok árán tudtunk létrehozni előadást. Hivatásossá válás a fennmaradásotoknak volt a kulcsa ? Igen. 1990-ben teljesen megváltozott a felállás, 1989-ben amikor a változás történt a városban megállítottak minket, hogy vegyük kezünkbe a város politikai vezetését. Abszolút nem voltak politikai előadásaink, csak valami olyan, kisugárzás olyan felelősségvállalás volt társaságban, amiből mégis az ellenállásra következtettek. Nekünk nagy szerencsénk volt, mert Gyergyószentmiklós nagyon távol volt a világtól, nem vették észre, mit is csinálunk valójában. Megjártuk magunkat az országban, az Übiive 1 eljutottunk Szatmárra, meg Váradra ma már egyszerűen hihetetlennek tűnik. Azután 1989-ben leállt a munka egy ideig maximálisan bevettük magunkat a eseményekbe, mert úgy éreztük, hogy szükség van ránk. Érdekes módon bármennyire is elzárkóztunk, mégis az elmúlt hat éves tevékenységünk valamilyen módon része volt a város életének, a változások után az emberek várakozással tekintettek ránk. így, a Figura tagjai belevetették magukat a politikai életbe a helyi vezetőség tagja lettünk, de nagyon éles konfliktusaink voltak a konzervatív erőkkel. Egy fél év után a márciusi eseményeket követően rájöttünk, hogy a politika nem arról szól amiről kellene. Gyakorlatilag ez után kezdődött a társulat újraszervezése, sokan a tagok közül visszatértek eredeti foglalkozásukhoz, a régi színészgárda közül választottuk, az igazgatót a gazdasági igazgatót, de a színészek szelekciójára komoly felvételi bizottságot állítottunk össze. Az országos felvételire nagyon sokan jelentkeztek. Nemcsak ebben változott meg a színház, a világ is megváltozott körülöttünk, nyitottá vált, és rájöttünk, hogy immár nem a befele fordulás az egyetlen járható út, az egyetlen hiteles színházi stratégia, úgy éreztük szükségünk van találkozásokra. Fesztiválokra jártunk, vendégrendezőket hívtunk. Nag}'on nehéz volt egyszerre a főiskolára járni, és a társulatot vezetni? Nagyon nehéz volt. Borzasztóan nehéz volt, de úgy tudott ez megtörténni, hogy hittem a Figura jövőjében, gondoltam, hogy a Figurának helye van a színházi létben és fontos, hogy megerősödjön, emiatt tudtam végigcsinálni. Ez a fajta megközelítése a színháznak, amit én éreztem teret kap a Figura színház segítségével, ez nagyon fontos és nélkülözhetetlen anélkül, hogy megfogalmaztam volna, de most utólag, ahogy visszagondolok ez adta az energiát. A családomtól megkaptam a támogatást ehhez, főleg a feleségemtől, neki köszönhetem hogy ez lehetővé vált, hiszen nem voltam ott folyamatosan. Bekövetkezett a politikai változás, jártam az egyetem rendező szakára, megszületett a fiam, és a színház hivatásossá vált, ez mind egy pillanat volt. Külön77